Zselici Csillagoségbolt-park

Idén a Csillagászat Éve van - lassan megszokjuk, hogy folyton valaminek az éve vagy napja van -, tehát bizonyos körökben a fő beszédtéma a csillagászat. Meg a csillagos égbolt. Amit egyre nehezebb szabad szemmel vizslatni, tekintve, hogy a városok és falvak fénye erősen elhomályosítja a csillagokét. 

Ezért gondolták úgy néhányan, hogy ki kellene jelölni olyan területeket a világon, ahol még jól láthatók az égi csodák, ahol nem kell planetáriumba vonulni ahhoz, hogy "sétálhassanak" a  Tejúton. Az Írországban tartott, " 9. Európai Szimpózium az Éjszakai Égbolt Védelméért" elnevezésű rendezvényen aztán a magyarok előléptek egy tervvel, mely szerint a Zselicben létesítenék Európa első védett csillagos égboltját. Bemutatták az ehhez készített világítási tervet és az égbolt 3 éves megfigyelésének eredményét - fényviszonyok és láthatóság tekintetében.

Ha a döntnökök rábólintanak, lehet, hogy még idén, a Csillagászat Évében felavatják a Zselici Csillagoségbolt-parkot, ahogy hivatalosan nevezik. Hogy a Zselicnek melyik részét - az egészet vagy csak egyes területek - foglalja majd magába, az még nem világos. 

Hazánk következő védett egének a Hortobágyi Nemzeti Park területe ad majd otthont a tervek szerint.

Őszi kikerics

Ilyenkor, ősszel, amikor már meglehetősen hűvös a reggel, a didergés dacára akad, ami mégis előbújik rejtekéből: az őszi kikerics. Kis telepekben, meleg réteken tenyészik a Zselic dombjai között, és a figyelmes turista észre is veheti rózsaszín fejecskéjét - lehetőleg még mielőtt letaposná. Ilyentájt már tömegesen fordul elő, "öregebb" példányai el is virágoznak.

Amit érdemes róla tudni:
Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) a liliomfélék (Liliceae) családjába tartozó, nyirkosabb réteken és legelőkön sokszor nagy tömegben termő, augusztus-szeptemberben virító évelőnövény. Erősen mérgező! Levelei áprilisban kezdenek fejlődni, kifejlődve 20-30 cm hosszúak, széles lándzsa alakúak, húsosak, fényes-zöldek. A virág leple alul 15-20 cm hosszú, teljesen beszűkülő, kocsányszerű, fent pedig szétterülten 5-8 cm átmérőjű, 6 cimpájú, világoslila színű. Toktermései 1-3-asával a levelek között jelennek meg, 4-6 cm hosszúak, elliptikusak, eleinte zöldek, majd csontszínűek, éretten (július-augusztusban) barnák, hártyás falúak, 3 kopáccsal nyílók, sokmagvúak. A magok 1,4-2 mm átmérőjűek, gömbölyűek, éretten sötétbarnák, rendkívül kemények. A növény egyedfejlődése figyelmet érdemel: zöld levelei és köztük megbúvó toktermései a nyár második felében elszáradnak. A levelek által termelt, a hagymában raktározott tartalék tápanyag felhasználásával kora ősszel jelennek meg virágai. A felületes szemlélő nem látja a kapcsolatot a zöld leveles, terméses hajtás és az ősszel megjelenő virág között. A növény virága ritkán tavasszal is megjelenik(forma vernum).
A növény érett magja kolhicin nevű alkaloidot (colchici semen) és sok zsírosolajat tartalmaz. Veszélyessége miatt (sejtosztódást gátló erős méreg) mára gyógyászati jelentősége csökkent, de heveny köszvényes rohamban ma is alkalmazzák. A kivonatból előállított kolhicintmutagén hatása miatt) fajtaváltozatok előállítására használják. Újabban kísérletek folynak a kolhicinnel, mint a rosszindulatú daganatok növekedését késleltető, ill. teljesen meg is szüntető szerrel, ám hatásos adagjai általában a normál sejtszaporodást is megállítják, más komoly mellékhatások mellett. Népi gyógyászati célú alkalmazása nem javasolt.

Kerti rokona ma is szép kis csokorban nyílik nálunk:

Betyár-világ

Gyakran túrázunk Visnyeszéplak felé, ahová egy hosszú, zegzugos, látnivalókkal teli turistaúton lehet eljutni Szilvásszentmárton vagy Zselickisfalud felől. Visnyeszéplak egyik nevezetessége pedig Pali betyár sírja, amit a szájhagyomány szerint a mai napig gondoznak a helyi nők-nénék. 

Somogyban is akadtak bizony betyárok a XIX. században, mint az ország annyi más táján, ezek egyike volt Mészáros Pál, akit betyárként csak Nagy Pálnak, Pali betyárnak emlegettek. A század második felében "működött", miután sikertelenül akarták besorozni a császári seregbe - mindig megszökött. Társaival rablásból, fosztogatásból tartotta fenn magát a Zselicben. Végül 1860-ban a pandúrok lelőtték - a legenda szerint egy pipaszárból készült puskával. Annak idején ugyanis azt tartották Pali betyárról, hogy nem fogja a golyó és csak úgy lehet megölni, ha olyan lövedékkel lövik le, amely egy hét éves juharfából készült pipaszárból csináltak, amit előtte hét évig pipaként is használtak. A monda szerint ezt megtudták az ellenségei és elárulták, így tudták a pandúrok lelőni. Sírján ma is ez a - kissé már elmosódott felirat áll:

"A vármegye katonája lába nyomát sokat járta. Itt nyugszik Nagy Pál, akit megölt a pipaszár."

A Zselic

A Zselici Tájvédelmi Körzet Somogy és Baranya megyékben a Dunántúli-dombság nagytájon belül a Zselici kistáj északnyugati részén található. Geológiailag ókori kristályos és átalakult kőzetekre rakódott középkori üledékek, majd újkori lazább tengeri üledékeket borító lösztakaró jellemzi. Részben szürke, részben barna erdőtalajok borítják. Éghajlata kissé hűvösebb és csapadékosabb a környezeténél, enyhe telű, szubmediterrán jellegű. A hőmérséklet évi átlaga 10 °C körüli, az évi csapadékösszeg 700-800 mm. Tengerszint feletti magassága átlag 200-250 méter, magasabb pontjai az északnyugat-délkeleti irányú Duna-Dráva vízválasztó vonalon találhatók. Számos forrása és patak jellegű vízfolyása van. Természeti értékeit, jellemző vonásait a széles, lapos dombhátakat borító, összefüggő erdőségek, jellegzetes erdőtársulások adják nagyszámú szubmediterrán flóraelemmel, s a hozzájuk kapcsolódó élővilággal.

 A települések többsége az átlagosan 200-250 méter tengerszint feletti dombok lábánál futó patakok mentén létesült. A legmagasabb pont a tájvédelmi körzet keleti részén 358 méterrel a Hollófészek.

A területen fellelhető különlegességnek számít az ezüsthársas bükkös erdőtársulás, mivel a hűvösebb klímát, magasabb hegyvidéki régiókat kedvelő bükk a síksági-dombvidéki ezüsthárssal közösen alkot erdőt, amely hazánkban egyedülállónak számít. Tavasszal, a lombkorona összezáródása előtt virágos növények bújnak elő és megélénkül az állatvilág is.

A másik jellemző erdőtársulás a hűvösebb völgytalpakban és a szárazabb peremvidékeken az ezüsthársas-gyertyános-tölgyes. Gyepszintjében jellemző a kisvirágú hunyor és a meténg. Ahogy az ezüsthársas-bükkösben, úgy itt is megtalálható örökzöld növények a szúrós és lónyelvű csodabogyók. Szinte mindenütt előfordul a pettyegetett tüdőfű és kis egyedszámban, de szintén sok helyszínen találunk orchideákat.

A Zselicben jelenlegi ismereteink szerint a védett növényfajok száma 67, ebből a Tájvédelmi Körzet területén bizonyosan vagy valószínűsíthetően előfordul: 52 faj.

Védetté nyilvánítva: 6/1976. OTVH. hat. 

Védett terület nagysága: 10.500 ha

Forrás: http://ddnp.nemzetipark.gov.hu