Ökofalvak a Zselicben

A Zselicben (is) található néhány, mára már teljesen elnéptelenedett település. Legtöbbjük emlékét már csak a turistatérkép őrzi, s arra járva elrévedhetünk, vajon milyen falu is volt Márcadópuszta, Vitorágpuszta és a többi hely, ahol már házak se állnak. 

Van azonban néhány olyan hely, ami ahelyett, hogy megszűnt volna létezni, új életre kapott. Ilyen Ibafa közelében Gyűrűfű, illetve Kadarkúttól délkeletre Visnyeszéplak. Mindkét helyen  önálló, a külvilágtól lehetőleg minél függetlenebb közösséget igyekeznek létrehozni, ahol megtermelik a saját szükségletüknek megfelelő terményeket, napenergiát használnak és szelektíven gyűjtik a hulladékot. Sok köztük a gyerek - jellemzően városból idetelepült fiatal családok alkotják a közösséget, akiknek elegük lett a rohanó, pénzhajhászó életből és a maguk erejéből, az egyszerűséget - de nem a primitívséget - előtérbe helyezve inkább egy természetben élő, összetartó, egymást segítő-nevelő közösséget választottak. 

A Zselic erdei, dombjai közt a nyugalom és csend szigetei ezek a helyek. Érdemes ellátogatni hozzájuk, mert bár első látásra talán valamiféle "civilizációs  visszalépésnek" tűnhet életformájuk, több időt köztük töltve megérthetjük, mit jelent igazán a "vissza a természethez" szlogenje...

Turistaszállások

A Zselic dombjai között járva - egy-egy rövidebb túra után - többekben fel szokott ébredni az igény arra, hogy hosszabb időt is eltöltsenek nálunk. Ezért aztán nekilátnak szállást keresni, amit amolyan bázisként használva elfoglalhatnának és onnan tehetnének kisebb-nagyobb túrát szép erdeinkben. 

Somogy fővárosában több turista egyesület is működik, melyek közül nem egynek van turistaháza, kulcsosháza a Zselicben. Ezek legtöbbje egész évben nyitva áll, de az ide látogatóknak előre be kell jelentkezniük. A kulcsosháznak ugyanis épp azért "kulcsos" a neve, mert nincs állandó gondnoka, aki nap mint nap ott él és bármikor, bárkit be tud engedni. Nem, az ilyen szálláshelyekre csak úgy lehet bejutni, ha a túrázni vágyó előbb megkeresi az üzemeltetőt, jelzi, hogy mikor érkezne, hányan jönnének és meddig maradnának. Aztán - ha szerencséje van -, amikor az ország túlsó végéből (mert onnan is látogatnak ide) megérkezik, már várják a turistaháznál, körbekalauzolják, és magára hagyják a csapatot, élvezzék a pihenést, kirándulgassanak. 

A szállások felszereltsége, komfortfokozata természetesen eltérő, akadnak nagyon szépen rendben tartott, a fejlesztés "nyomát" magukon viselő turistaházak, de vannak olyanok is, amelyeken meglátszik az idő vasfoga - no meg, az üzemeltető egyesület anyagi helyzete is... Összességében azonban elmondható, hogy a Zselic északi és déli részén egyaránt talál megfelelő bázist a több napra érkező túrázó és az is, aki csak egy éjszakát szeretne valahol eltölteni, mielőtt továbbmegy az Országos Piros vagy a Dél-dunántúli Kék Túra útvonalán...

  Zselickisfalud, "Vándor" kulcsosház

Boglyák, kazlak

Lassan véget ér a betakarítás nyári időszaka - sőt, ha jól körülnézek, már véget is ért -, mindenhol gyűlnek a ma oly divatos henger alakú bálák. Ezekből nem lehet olyan szép, romantikus kazlakat rakni, mint amilyenek hajdanán terpeszkedtek a learatott földeken. Ezeket egyszerűen fogják, felrakják a pótkocsira és beviszik a csűrbe. Vagy hová.

A téglabálákat lehet ugyan kazlasítani, de az se az igazi. Valahogy elveszett a boglyaromantika ebben a fene modern világban...

Madarászós

Amiért a városi gyerekek-felnőttek madárvédős táborba mennek (ha mennek), nekünk itt, a Zselicben elég csak kinézni az ablakon. Persze csak óvatosan, nehogy elriasszuk az ide látogató - immár rendszeres - vendégeket.

A feketerigó jól érzi magát a városokban is, a mi kertünkbe kifejezetten a rettentőmód elszaporodott tücskök kiirtása céljából jönnek. Nem tudom ugyan megkülönböztetni őket egymástól, de biztos vagyok benne, hogy ugyanaz a 2-3 rigópasi császkál az udvarban nap mint nap...

A szajkó főleg a diófát látogatja, bár ilyenkor, amikor a termés még csak zöldül, hiába jön. Lehet, hogy leltároz: mennyi esik majd le neki ősszel, dióéréskor? Mindenesetre szívesen üldögél a kerítésen is, vagy az ecetfa lomba közé bújva vizslatja a környéket...

Mostanában szokott be hozzánk a rozsdafarkú. Bevallom, még nem tudom, hogy a kerti vagy a házi változat-e, mert nem enged közel magához, így csak távcsővel nézegetem az ablakból. Elsőre - a rozsdaszínű tolla mellett, ugye - jellegzetes, farkbillegető mozgása tűnt fel, ahogy a kerítésdróton egyensúlyozott. Talán ő is a tücskökre feni a csőrét?

Aztán itt van még a vörösbegy, ami szintén fel-feltűnik valamelyik kisebb bokor mellé levert karón. Mondhatni, csak benéz, csiripel egy kicsit és továbbáll.

És ihol ez a különleges, gyönyörűséges zöld madár, stílszerűen zöld küllőnek hívják. Én még nem láttam - sajnos -, csak apjuk emlegeti, mint legújabb vendégünket. Neki már volt szerencséje hozzá, pont akkor nézett ki a kertbe, amikor ez a madár megjelent az egyik fán. Gyorsan meg is kereste őkelmét a határozóban, merthogy még nem látott ilyet. Na, azóta tudjuk, hogy ő a zöld küllő.

A verebekről és galambokról nem is szólnék, őket elzavarni se lehet. Hangos tőlük az összes bokor, beköltöztek - a verebek - a csatornába, a galambok virtuózan egyensúlyoznak a villanyvezetékeken. Őket már egyáltalán nem zavarja az ember. Csak a macskákkal nincsenek valahogy kibékülve...

Fúj(j), szél!

Itt, a Zselicben is várjuk az esőt, repedezik a föld, szomjasak a növények, de az eső csak nem jön. Ha meg mégis, néhány cseppel kiszúrja a szemünket, aztán továbbáll. A szél bezzeg feltámadt, jobbra-balra hajladoznak a bokrok, a faága, billeg a gaz a rézsűn. Szinte ide hallatszik, ahogy mély hangon csilingel a meggy a fán - még nem szedtük le minden. A meggynek mély hangja van, hogy passzoljon a mélybordó színhez, amibe öltözött. Lesz belőle sütemény meg befőtt.

Lehűlt a levegő, nyoma sincs a harminc fokos hőségnek, de ezt nem is bánja senki. Sokkal kellemesebb huszon-egynéhány fokban sétálni, kirándulni, játszani az udvaron, vagy egyszerűen csak kiülni a teraszra és pihentetni a szemünket a dombokon, melyek körbeveszik kies hajlékunkat...

Zselici holdfogyi

A jó időnek hála, remekül lehetett látni a tegnapi holdfogyatkozást innen, a Zselicből is. Kilenc után valamivel fogtuk a távcsövet, a zseblámpákat és felballagtunk a mögöttünk levő domb tetejére. Ott nincs lámpa, nincs zaj, csak vetés, erdő és békabrekegés. Gyönyörűen csüngött a Hold az égen, mint egy halványodó, vörös fényű lampion. A távcsövön keresztül néztük felváltva, ahogy a sötétség eléri a nagy krátert jobbról. Azt sajnáltuk, hogy világos volt még, a hátunk mögött ment le a nap, lilás hegyeket hagyva maga után felhőkből. Az erdő túlsó oldalán eldördült egy lövés - valakik vadásztak arrafelé. Előkerültek a szúnyogok is, és néha átröppent egy-egy denevér az eltűnő hold előtt.

Egyre hűvösebb lett, felvettük a magunkkal vitt pulóvert. Amikor teljes sötétségbe borult a Hold, hazasétáltunk. Aztán már csak ki-kinéztünk a teraszra, hol tart épp a Hold visszahízása. Úgy eltűnt égi kísérőnk, hogy igencsak meresztgetni kellett a szemünket, hogy megtaláljuk a csillagok között.

Sajnos, a fényképezőgépem nem alkalmas ilyesféle események megörökítésére, úgyhogy mástól veszek kölcsön egy elbújt Holdat:

(Id. és ifj. Szendrői Gábor felvétele)

Erdőlét

Tegnap ismét a Zselicben túrázgattunk. Mivel nem a startnál csatlakoztunk a csapathoz, volt időnk az erdő szélén várni őket és beszélgetni az arra tévedt, ismerős erdésszel. Lelkünkre kötötte, hogy ne menjünk Ropoly felé, mert épp vaddisznóhajtás van. Viszont ha a zöldön megyünk tovább, akkor a következő kanyar után, az akácosnál figyeljünk, mert méheket telepítettek oda, rajzás van.

Azt is mesélte, hogy a természetvédők jól elbántak az erdővel, amikor természetvédelmi területté nyilvánították. Mert a kidőlt fákat ott kell hagyni, nem újul meg az erdő, csak haldoklik. Nem lehet frissíteni, pótolni. Természetvédelmi területen máshogy működik az erdőművelés - ahogy a szavaiból kivettem, sehogy se. Ezen kicsit meglepődtem, mert - talán naiv módon - azt hittem, hogy a védelem az erdő érdekét szolgálja. meg azt a célt, hogy az unokáink is láthassák majd, milyen volt valaha a Zselic, milyen növények, állatok éltek benne. De ha lassan elhal az erdő, akkor az egészből semmit se fognak látni. Mi értelme így a védelemnek?

Védelem ez egyáltalán akkor?

Áprilisvég

A mára tervezett túra érdeklődés hiányában elmaradt. Kifelejtettem a számításból, hogy ilyenkor mindenki ballagásra megy.

Pedig a reggeli borongós időt néhány órás napsütés követte, feléledtek a füvek-fák, a tegnapig tartó szárazság a Zselicben is megtette a hatását. Most végre ismét van nedvesség a földben, aminek főleg azért örülök, mert így ki tudom húzni a gyomokat a kertben...

Beindult a kétkerekű szezon: egyre több biciklist és motorost látni a zselici falvak útjain. Ha az imént felhangzó dörgést nem kíséri hosszasabb eső, mi is kirajzunk egy kicsit, letekerjük az ebédet...