A jó időnek hála, remekül lehetett látni a tegnapi holdfogyatkozást innen, a Zselicből is. Kilenc után valamivel fogtuk a távcsövet, a zseblámpákat és felballagtunk a mögöttünk levő domb tetejére. Ott nincs lámpa, nincs zaj, csak vetés, erdő és békabrekegés. Gyönyörűen csüngött a Hold az égen, mint egy halványodó, vörös fényű lampion. A távcsövön keresztül néztük felváltva, ahogy a sötétség eléri a nagy krátert jobbról. Azt sajnáltuk, hogy világos volt még, a hátunk mögött ment le a nap, lilás hegyeket hagyva maga után felhőkből. Az erdő túlsó oldalán eldördült egy lövés - valakik vadásztak arrafelé. Előkerültek a szúnyogok is, és néha átröppent egy-egy denevér az eltűnő hold előtt.
Egyre hűvösebb lett, felvettük a magunkkal vitt pulóvert. Amikor teljes sötétségbe borult a Hold, hazasétáltunk. Aztán már csak ki-kinéztünk a teraszra, hol tart épp a Hold visszahízása. Úgy eltűnt égi kísérőnk, hogy igencsak meresztgetni kellett a szemünket, hogy megtaláljuk a csillagok között.
Sajnos, a fényképezőgépem nem alkalmas ilyesféle események megörökítésére, úgyhogy mástól veszek kölcsön egy elbújt Holdat:
(Id. és ifj. Szendrői Gábor felvétele)
