Télies Mecsek

Tegnap a "szomszédban" túráztam: részt vettem a "Télies Mecsek" elnevezésű, 34,9 km hosszúságú (1350 m szint) teljesítménytúrán. Röviden: ideális idő, kellemes gyaloglótársak, szép táj (bár így, télen, kissé kopár), izgalmas útvonal, sikeres teljesítés.

Hosszabban: na, ahhoz lusta vagyok. Legnagyobb bánatomat az okozta, hogy a fényképezőgép az első néhány kattintás után lefagyott, nem bírta a mínusz 1-2 fokot, és attól kezdve csak emlékeim fotópapírjára exponálhattam. Még odafelé, a kocsiból fotóztam napkeltét:

Teca mama vendéglőjéből indultunk fél 8 tájt, miután kitöltöttük a szükséges nyomtatványt és leróttuk az "egyesületi hozzájárulást":

Ezután csak arra kellett figyelnünk, hogy jó irányba kanyarodjunk, mivel a cél ugyanitt volt, tehát nem volt mindegy, merre indulunk és honnan érkezünk...

Hogy kellőképpen bemelegedjünk, szinte nyomban megkezdhettük a hegymászást a Jakab-hegyre, mely útszakasz során elvágtáztunk e mellett a vadonatúj pihenőhely mellett:

Csak jelzem, hogy a távolban látszik a nevezetes tévétorony, amit az út utolsó szakaszán nézhettünk meg közelebbről, mivel ott mentünk el mellette.

Memóriafotózásom előtt az utolsó, anyagiasult kép ez lett, szemléltetendő a deres élővilág hangulatát:

Nem tudom megmutatni, milyen lett Orfűn a Mecsek háza, ahol a második ellenőrzőpont volt, sem azt, hogy milyen hangulatosan csobogott az ösvények mellett a patak a Nagy-mély-völgyben (és hányszor kellett átkelni rajta a beletoccsanást kockáztatva), meg a fotózásra érdemes mésztufa lépcsőket se a Melegmányi-forrás mellett (ahol a negyedik ellenőrzőpont volt).

Valamint nem tudok csatolni szagmintát az agyonizzadt pólómból, mert hegymenetben azért kissé megizzadtam, lefelé pedig a hűvös, árnyékos völgyekben borzongtam a száradó pamuttól. Végig-hullámvasutaztuk ezt a szép, hosszú távot, és amikor én bohó, azt hittem Dömörkapunál, hogy most már szépen lecsorgunk Éger-völgybe, kiderült, hogy még előttünk van a Misina meg a két Tubes. Utánuk pedig bokatörős köves-fadarabos, hosszú ereszkedés következett, mire végül elértük Pécs szélét, és besétáltunk a célba.

Meg kell dicsérnem a szervezőket, hiszen nem akadt olyan ellenőrzőpont, ahol el ne látták volna a túrázót valamivel - hol csokival, hol meleg teával, hol zsírosdeszkával erősíthettük magunkat a következő szakaszra.

Szép az erdő télen, nyáron - a nőnemű turistának egyetlen gondja van ezzel - hogy valami személyeset is mondjak -: nehéz megfelelő búvóhelyet találni, ha szólít a természet... :))

Ha tehetem, elmegyek jövőre is, dupla kesztyűbe csomagolom a fényképező masinát, hogy ne fagyjon meg és alapozok egy kicsit előtte, hogy ne legyen izomlázam utána.

Íme, a teljesítést igazoló emléklap a kedves, pingvines kitűzővel, s hogy el ne feledjük a többi, idénre tervezett túrájukat, naptárt is kaptunk:

Viszlát, Mecsek, legközelebb!