Somogyi szépségekről - a teljesség igénye nélkül

A minap eszembe jutott egy régi irományom, amit majd' 20 évvel ezelőtt hoztam össze Somogyország általam bejárt természeti értékeiről. Álljon ez most itt, frissítve, egy kis tavaszt hozva ebbe a borongós, esős télbe:

(Fenyőtobozba ütközött a lábam. Vékony, karcsú toboz volt, levelei végén rászáradt gyanta bódította az erdőjárót. A levegőben fenyőtű és avar illata úszott. A borókák, hamisciprusok, fenyők által szabadon hagyott tisztásokon pitypangszőnyeg hajladozott a szélben. A tó fölött madarak szálltak nyugat felé, a nap után. Itt egy egerészölyv, ott egy galamb látszott. Csend volt és nyugalom.)

Ágneslak: a Déli-Pannonhát egyik legszebb arborétuma. Csurgó és Iharosberény között helyezkedik el, területe 7,6 ha. 1896-1936 között telepítették ide az értékes fenyőféléket. Ezek mellett az arborétum legszebb darabjai a liliomfa, tulipánfa, óriástuják. Szabadon látogatható, védelemre javasolt arborétum.

Friss: A területet ma a SEFAG kezeli, a régi kis vadászházat átépítették, nagyobb létszámú vendég fogadására is alkalmas „ökoturisztikai centrumot” létesítettek belőle. (Biztos erre lehetett pályázni…)

(Már jó ideje magasra nőtt tölgyek között haladtam, amikor egy vízmosás szélére értem. Valaha patak folyhatott ott lent, medre most útként szolgál az erre látogatóknak. Két lankás oldalán tölgyek és bükkök nyújtózkodnak, aljukban tavasszal pettyegetett tüdőfű és indás ínfű [is] nő. Kedvelt költőhelye a környék madarainak. Az út enyhe ívben visszakanyarodik a kastély felé, remek rálátást nyújtva a dombtetőt elborító, borostyánnal beszőtt fákra.)

Ladi kastélypark: 1943 óta védett park. Területe 28 ha, a Kadarkút-Szigetvár vonal egyik ékessége. Legértékesebb darabja a szillevelű gumifa, a több száz éves kocsányos tölgy és a juhar. Szabadon látogatható, megyei jelentőségű tájvédelmi körzet.

Friss: A Hoyos-kastélyt egy vállalkozó vette meg és újította fel, de azóta tönkrement, így az épület ma is üresen áll. Az önkormányzatnak nincs rá pénze, hogy üzemeltesse. Nagy kár lenne, ha visszasüllyedne korábbi romos állapotába és jó lenne a területén található kolostorromokat is látogathatóvá tenni.

(Tűlevelekkel borított lejtőn ereszkedem lefelé. Kétoldalt fenyők, örökzöldek zárták el a kilátást. Hirtelen egy kis tó partjára értem. Szelíden fodrozódó tükre felett keskeny, ívelt híd vezetett a túlsó partra. A vízen békalencsetelepek nőttek, itt-ott még vékony jég lepte a habokat. A másik oldalon kínai szúrósfenyő meresztette égnek lekopaszodott ágait. Az arborétumnak csodálatos levegője volt, mely legalább 4-5 fokkal melegebb, mint a kerítésen kívüli világ.)

Bárdudvarnok, Somogyi János arborétuma: az 1950-es években kezdte telepíteni a tulajdonos, többnyire külföldről beszerezett magokkal. Elsősorban örökzöldeket gyűjt, egyes fajokból egész sorozata van. Az arborétum területe 1,5 ha, csak a tulajdonos engedélyével látogatható. Értékes darabjai a japán ciprus, kínai mamutfenyő, áltiszafák. Megyei jelentőségű tájvédelmi körzet.

Friss: Sajnos, János bácsi már meghalt, a látogatókat a fia fogadja nagy szeretettel.

(Az erdőszéli magaslesről a tóra látni. Mintha kacsák úsznának a vízen, de nem vagyunk biztosak benne. Azok a valamik alig mozdulnak. Jó lenne közelebbről is szemügyre venni őket. De a tóhoz nem juthatunk oda; meg-megbicsakló lábbal megyünk a térdig érő zsombékok között, míg mocsárhoz nem érünk. Innen nincs tovább. A víz, az iszap nem enged előre. Vissza kell fordulnunk az égeres felé, s továbbra is csak a magaslesről csodálhatjuk a tavat.)

Baláta-tó: 174 ha területű ősláp Kaszó határában. Az országban egyedülálló természeti jelenség, jégkorszaki és tropikus eredetű állat- és növényfajok találhatók benne. Legjelentősebbek: gőték, fekete keresztes vipera, csalitjáró pocok, 68 madárfaj; növényei közül figyelmet érdemel a rovarfogó hínárnövény (Aldrovanda), mely hazánkban csak itt fordul elő. Korlátozottan látogatható országos jelentőségű tájvédelmi körzet.

Friss: Sajnos, az utóbbi években az aldrovandának egyre kevesebb példányával találkoztak a szakemberek, félő, hogy kihalt. A terület már szabadon látogatható.

(Első pillantásra pitypangmezőnek látszott. Közelebb érve beláttam, hogy a virágok mégis nárciszok. Ritkább-sűrűbb csoportokban lepték be az egész területet. Fehér. lándzsaszerű szirmaik közül édes illat szállt a levegőbe. A réten bokrok, magányos fák törték meg a nárciszszőnyeget. Csak a régészek munkájának nyomai utaltak a civilizáció betörésére.)

Babócsai Basakert: 13 ha-os terület, mely a török hódoltság korából származik. Hazánkban csak itt fordul elő a csillagos nárcisz ekkora tömegben. A kert szabadon látogatható országos jelentőségű tájvédelmi körzet.

(Az ösvény kanyarulata még takarja előlünk a látványt, amiért idejöttünk. Utunkat hervadó hóvirágsor kíséri, a tölgyek még bontogatják levelüket. A dombok közt sekély patak csordogál, hídján átkelve végre láthatjuk a forrást. Bemélyedésekkel szabdalt homokkőfalból csobog a víz, lefolyik a falon és csatlakozik a patakhoz. A kis mélyedésekből több helyen is csorog a víz, a néphagyomány szerint már évszázadok óta.)

Csepegő-forrás: 54 ha területtel védett homokkőfal Gálosfa határában. Szabadon látogatható megyei jelentőségű természeti érték.

Csepegőkő

Hajdan, amikor még nem privatizálták a Zselic erdeinek jó részét, a gálosfai elágazótól Kistótvároson át elérhettük Csepegőkőt, ezt a homokkő képződményt, melynek réseiből forrás fakadt, melynek vize a Kistótvárosi-patakot táplálja. A forrás környékén pihenőhelyet építettek ki néhány paddal, a nyiladék bejáratánál pedig ott őrködik a Zselic legöregebb egybibés galagonyája, mely szép formájú fává nőtte ki magát.

Mióta a kistótvárosi utat lezárta a tulajdonosa, Csepegőkőre Gálosfáról indulva a kék sáv, majd a kék forrás jelzésen lehet eljutni. Télen, amikor végre leesik a hó – amit már alig várok, mert esőben az erdei utak sártengerré változnak át mifelénk –, gyönyörű, hófödte dombok között gyalogolhatunk a forrásig, melynek vize, ha elég hideg van, ilyen szép jégcsapfüggönnyé fagy:

Visszafelé – ha nem akarjuk felfedezni a forrás fölötti dombtetőt – ugyanazon az úton haladhatunk, visszanézve pedig – mielőtt eltakarja a kilátást az erdő – ilyen szép látványban lehet részünk:

Aztán folytathatjuk utunkat Gálosfára, nagyra nőtt fenyők között.

Színes erdők

Október vége felé, mostanság már szépen színesednek az erdők. A Zselic tölgyes-bükkös-vegyes erdeiben már a sárga és a vörös vette át az uralmat, a zöld egyre jobban kezd háttérbe szorulni. Ilyenkor az ember hajlamosabb lassabban gyalogolni, sétára váltani, hogy a környéket minél jobban szemügyre vehesse és gyönyörködhessen a színekben.

De miért is vesztik el a növények megszokott, nyári zöld színüket?

Mint tudjuk, a zöld színt a klorofillnek köszönheti a fák lombkoronája, mely molekulák elnyelik a napfény fotonjait - azok közül is a vörös tartományba esőket -, és ezek segítségével készít a növény cukrokat. Mivel tehát a vörös fényt nyelik el, a levelekről visszaverődő fényt mi zöldnek látjuk.

A sárgás színeket a növényekben megtalálható karotinoidoknak köszönhetjük. Ezek egyik csoportja, a karotinok például a sárgarépa színéért felelős béta-karotin, a pirospaprika kapszarinja vagy a paradicsom likopinja, ami a piros színt adja. A karotinoidok másik csoportját xantofilleknek nevezzük, melyek közé pl. a lutein, amely a spenót, kelkáposzta és egyéb leveles zöldségek mellett a tojássárgájában is megtalálható - a sárga színért felelős. A xantofillek egyik funkciója az, hogy erős fényben megvédjék a növény szöveteit a károsodástól.

A flavonoidok nem tartoznak a fotoszintetikus pigmentek közé, ezek adják a virágok színeit.

S ha már ennyi színanyag van a növényekben, miért nem pompáznak egész évben tarkán? Azért, mert a krolofill elfedi a többi színt. Csak ősszel bomlik le, amikor rövidülnek a nappalok és egyre hűvösebb lesz - ilyenkor végre teret kapnak az antociánok, amelyek vörösre festik a fák leveleit, és a karotinoidok, amelyek pedig sárgára. A fa fajtájától függ, hogy melyik milyenre. A színesedés mértéke függ az időjárástól, a csapadékmennyiségtől is. Akkor a legszebb az őszi erdő, akkor a legszínesebb, ha az ősz hosszú és enyhe, de kellőképp csapadékos.

Ezek szerint, ha a jövő héten esik még egy kis eső, hétvégén érdemes lesz hosszabb sétát tenni a zselici dombok közt, hogy több sárgával és vörössel kényeztethessük a szemünket...

Zselici Vadvirág út

Van nekünk a Zselicben egy fából faragott vadvirágos utunk. Nem járni lehet rajta, hanem megcsodálni. Kaposváron kezdődik, a Megyeháza előtt, és Szilvásszentmártonban van a vége. Szobrok ezek, tölgyből faragott, a Zselic ritka növényeit megmintázó csodák. 12 van belőle, Horváth Béres János fafaragó mester alkotásai. Néhányat már sikerült lefotóznom, aki látni szeretné őket, megnézheti a Zselicről készített fotóalbum képei között.

Ízelítőül álljon itt az egyik:

Turistajelzés

A Zselicet is - mint az ország többi szépséges tájegységét - át- meg átszelik a turistautak. Ezeket jelzik a fák derekán látható színes sávok, keresztek és egyéb ábrák. Persze, a jelzések nem maguktól nőnek a fára, azokat gondozni - frissíteni, javítgatni - kell.

Mifelénk, a Zselicben található túraútvonalakat felosztották - jó régen már - a somogyi és baranyai turista egyesületek között. Minden területnek megvan a maga gazdája, mindegyik tudja, melyik falutól, turistaháztól meddig tart az a szeletke a Zselicben, amelynek útvonalait neki kell fenntartania. A jelzések felfestésének is megvan a maga szabálya: milyen magasságban, milyen méretben kell festeni, hogy jól látható és egyértelmű legyen. Mert ugyebár, ha egy elágazásnál nem jelzik, hogy (pl.) a kék kereszt jobbra vagy balra megy tovább, akkor az ismeretlen területen bóklászó kiránduló könnyen nem kívánt helyen találhatja magát...

Ebből a meggondolásból vettük magunknak a fáradságot szombaton és jártuk be a Zselic 50 teljesítménytúra egy bizonyos szakaszát, ahol tavaly ősszel a versenyzők problémákat jeleztek. Felszerelkeztünk fehér, kék, piros festékkel és árgus szemmel figyeltük az útvonalat. Meglepetésünkre elenyésző volt a megtévesztő, rosszul látható, kétértelmű jelzések száma. Mintha valaki a tavasszal előttünk már végigjárta volna a szakaszt és felújította volna a jelzéseket.

Örültünk neki. Még biztonságosabban, könnyebben túrázhatnak a Zselicben a vállalkozók.

Zselic az égben

Egy magyar csillagász az általa legutóbb felfedezett, 84995-ös számú kisbolygót a Zselicről nevezte el. Sárneczky Krisztiánnak nem ez az első felfedezése, már több égitestet is "talált", és mindegyiket valamilyen természeti szépségről vagy híres hazánk fiáról nevezte el.

A Zselic kisbolygó a cikk tanúsága szerint háromszor messzebb van a Naptól, mint  a Föld, öt év alatt kerüli meg a Napot. Átmérője alig hat kilométer.

A csillagász a Zselici Csillagoségbolt-parkról kapta az ötletet, hogy a kisbolygónak a Zselic nevet adja. Köszönjük neki az itt lakók, a Zselicet szeretők nevében is!

Szilveszter Tókajban

Nem, nem pontatlan a helyesírásom, valóban Tókajról van szó (hosszú ó-val) és nem Tokajról.

Kaposvár mellett, mondhatni a Zselic északnyugati csücskén van egy parkerdő, amit így hívnak. Kedvelt pihenőhelye a városiaknak, kirándulóknak, és a vadászoknak is, hiszen gyakorta gyakorlatoznak a tókaji parkerdő lőterén.

A Tókaji-parkerdő ősszel

Jó néhány évvel ezelőtt ebben a parkerdőben szilvesztereztem. No, nem kell valami nagy bulira gondolni, egyszerűen fogtuk magunkat, és kettesben, egy zseblámpa segítségét igénybe véve kiballagtunk az erdőbe, át a zsombékok között, a ropogó hóban, a fényesen világló hold bamba képe alatt. Csönd volt, hidegebb is, mint most - igazi tél volt, nem ilyen esős-sáros undormány -, és rajtunk kívül nem járt ott senki. Sétáltunk egy kicsit a tóparton, megcsodáltuk a tiszta eget, a fényesen ragyogó csillagokat. Kicsit vacogtunk, boldog új évet kívántunk egymásnak, majd visszaóvakodtunk a civilizációba.

Minden kedves olvasómnak boldog új évet, vidám szilveszteri bulizást kívánok!