Fenyő

Mi másról is írhatnék karácsonykor - a szereteten, ajándékozáson és rokonlátogatáson kívül -, mint a fenyőről?

A fenyőről, amit sokan sajnálnak - jaj, szegény, levágják, feldíszítik, csodálják, aztán kidobják! Bizony, ki. Mert ezeknek a fenyőknek majd' mindegyikét azért termesztik, hogy ez legyen a sorsuk. Jó esetben nem a természetből - erdőből, védett környezetből - lopják el őket, hanem bizony, hosszú évekig nevelgetik, gondozzák, hogy ezekben a napokban örömöt okozzanak kicsinek-nagynak egyaránt. Aztán, amikor lejárt az idejük, tehetnek még egy szolgálatot: felaprítva a kazánba kerülnek, hogy bemelegítsék a lakást. Már akinek van kazánja, ugye. Akinek nincs, az pedig - ahogy említettem volt - kidobja a levelét lehullajtott, elszáradt fenyőt.

A Zselic hűvösebb völgyeiben őshonos az erdei fenyő, mely alatt barangolva különös, gyantaillatú és rémmesébe illő hangulat kapja el a turistát. A fenyő sajátossága, hogy alatta alig nő aljnövényzet, a lehulló tűlevelek vastag szőnyeget alkotnak, amelyen leginkább gombák tenyésznek. Télen pedig, ha leesik a hó - amire sajna, most épp nincs példa -, óvatosan lavírozva kell haladnunk a mélyre lenyúló ágak között, hogy ne huppanjon a nyakunk közé egy jókora adag fagyott víz...

Galóca, a gyilkos

Bemondták a tévében, hogy ismét gyilkolt a galóca. Mi több, az ország több részén is halálba taszított embereket galádul.

Elképzeltem, ahogy a galóca a kertek alatt átsettenkedik Nógrádból Zalába, hogy rákényszerítse az erdőjárókat arra, hogy összeszedjék, megfőzzék, majd megegyék őt. Mert csakis a gyilkos galóca lehet a hibás! Előre megfontolt szándékkal elkövetett megétetésben.

A felvilágosult riporter azt is hozzátette, hogy a gyilkos galóca lappangási ideje 6-8 óra. Kérdem én, hol és miért lappang a galóca órákat? Nesze neked, fogalmazás - a betegség (esetünkben a mérgezés) lappanghat, de az a szegény gomba aligha!

Ahogy nem is "ő" gyilkol. Hanem az emberi butaság és felelőtlenség.

Rohanó ősz

Színesednek a levelek egyre, lopakodik be az ősz az ecetfa ágai közé. Keresgetnénk a diót, szednénk az almát, de a kora tavaszi fagy alig hagyott meg gyümölcsöt hozó virágot. A diófa alatt csak a jó szimatú kutyánk talált néhány szem - tavalyi - diót, a takarékosan termett almák a fa tetejéről piroslanak, nehogy elérjük őket. Amit mégis, azt leszedjük és biztosak lehetünk benne, hogy nem fognak a pincében megrohadni. Annyi nincs.

Együttállás

Ma este ismét ki lehet használni a Zselic csillagászatilag tiszta égboltját: a Vénusz és a Jupiter együttállását színesíti majd a Hol egyre hízó sarlója. Az eseményről itt olvashattok részletesebben. A lényeg, hogy este érdemes lesz meleg pulcsit húzni és kiállni a csillagok alá, hogy csodálhassuk ezt a csillogó tüneményt!

Tavaszváró

Ma délután, már nem tudom, melyik rádióműsorban volt szó a kora tavaszi madarakról, Zsuzsanna nap kapcsán. Pontosabban a pacsirtákról. A hiedelem szerint ugyanis akkor jött meg a tavasz, amikor először énekel a földek fölött a pacsirta. S hogy erről hangos emlékünk is legyen - és tudjuk, mi után kell hallgatózni, ha kimegyünk a természetbe -, bejátszottak néhány madárdalt. A búbos pacsirtát, az erdei pacsirtát és a mezei pacsirtát is, utoljára. Az ő dala közben - mit tagadjam - egészen elérzékenyültem, még némi könny is készült kicsordulni a szemem sarkán.

Ez a pici kis madár, ami külsőleg a verébre emlékeztet, és a fene gondolná róla, hogy ilyen gyönyörűen énekel, olyan életörömöt, boldogságot hintett szét a dalával, hogy az hihetetlen. Legalábbis én így éreztem. Az embernek kedve támadt biciklire pattanni vagy futni, hogy ő is érezhesse azt a szabadságot, amit ez a kis madár kicsicsergett magából.

Valahol van egy madárhangos kazettám. Itt az ideje előkotorni. Hisz megjött a tavasz, énekel a pacsirta!

Hó-hahó!

Amennyire örültem a múltkor a havazásnak, annyira van most elegem belőle. Majd' 30 cm-nél tartunk, és még mindig esik. Tegnap is, ma is.

Raktam ki cinkegolyót a madaraknak, de félek, mire megtalálják, belepi a hó. Itt az ideje, hogy nekilássunk az odúkészítésnek, hogy mire elolvad ez a sok lé, és eljön a költés időszaka, legyen hová fészket rakni a kis szárnyasoknak. Itt találtam egészen használható útmutatókat és fotókat a témában.

Végre tél

Végre a Zselicet is betakarja a hó.

Kellett már nagyon, mert a fagyott földben semmi sem óvta a magokat. Ahogy körülnéztem az elmúlt hetekben, bizony, alig láttam sarjadó vetést, minden szürke volt és barna, unalmas. Most legalább igazi tél van, huszoncentis hóval és hideggel.

Remélem, a tavasz menetrendszerint érkezik majd március elején...