Már a faluban feltűnt a jel a villanyoszlopokon, mely az ösvény kiindulópontját jelezte, így véletlenül se tévedhettünk volna el. A fekete harkály árnyképe vezetett végig a körtúrán, no meg két szakember, Pintér András és Tölgyesi Mária a DDNP képviseletében.
Mielőtt nekivágtunk volna a ránk váró néhány kilométernek, András ismertette meg velünk dióhéjban az erdőgazdálkodást, megtanultuk, mi a különbség a bükk és az éger levele között, aztán Erika olvasta fel a tanösvényhez tartozó játékos kérdőív kérdéseit. Merthogy a nemzeti park honlapján ilyet is lehet találni - a versenyszellemű kirándulók beküldhetik a válaszokat, és ha szerencséjük van, még jutalomban is részesülnek érte.
A tanösvényre a nyugati ágat választva tértünk rá, meg-megálltunk a feladatokat, érdekességeket kínáló állomásokon. A fajtaismeretet megkönnyítendő, némelyik fára felfestették a "monogramját", amit a gyerekek nagyon ügyesen ki is találtak. Így például ráhibáztak, hogy a "B" a bükköt, a "Cs" a csert, az "MJ" pedig a mezei juhart jelöli.
Mivel a csapat életkora meglehetősen vegyes volt, nem meglepő, hogy a kisebb gyerekek nagyobb érdeklődést mutattak az elérhető állatvilág, mint a hallott információk iránt. Okoztak pár nehéz percet az úton felgyülemlett pocsolyákban élő békáknak, és lelkesen gyűjtötték a gombákat is, amelyeket aztán - egy kis gombaismertető pihenő során - András be is mutatott nekik.
A szép, napsütéses, meleg időben a békák mellett a figyelmes kiránduló mindenféle virággal, rovarral is megismerkedhetett - már, ha észrevette a séta során. Mint például ezt a fényes hátú rózsabogarat:
A magaslesen tett látogatás után rákanyarodtunk az ösvény keleti ágára. Ez a szakasz is tartogatott érdekességeket: egy kis, bekerített területet, ahol háborítatlanul nőhet fű, fa, virág, ívben meghajló, majd ég felé törő karcsú fákat; madárodúkat, melyek hamarosan talán a névadó fekete harkály költőhelyeivé válnak; romantikus fahidakat, hogy kényelmesen lábalhassunk át a vizesebb területek fölött. És további kérdéseket, melyekre a választ a nem csak néző, de látó és figyelmesen hallgató gyerekek ügyesen meg is találták.
Nagyjából két óra múlva visszaértünk a kiindulópontra. Egy utolsó kérdezz-felelek után búcsút intettünk vezetőinknek, és besétáltunk a faluba, a játszótér mellé, ahol a kisbusz és sofőrje várta a gyereksereget.
Tartalmas, szép két óra volt, és bár harkályt nem láttunk, minden esélye megvan, hogy néhány éven belül velük is találkozhat majd az ide látogató, természetszerető kiránduló.
(A fotóalbum itt nézegethető: Albumom [válaszd a diavetítés funkciót!])
