Van kis falunkban ez az egyesület, amely megpróbál tenni azért, hogy az itt lakókat összekovácsolja, érdekes témákban felvilágosítsa, látókört szélesítsen és tudást, információt osszon meg. (Azt most ne feszegessük, hogy a honlapja miért van kissé elmaradva, a lényeg látható rajta azért.)
A Szerdahelyi esték rendezvénysorozat idei első "fordulóját" a Zselic és a Zselici Csillagoségbolt-park köré szervezték. Ahogy már néhány évvel ezelőtt ebben a bejegyzésben írtam, kedvenc dombságom igencsak remek lehetőséget nyújt annak, aki a csillagokat szeretné akár szabad szemmel, akár távcsővel vizslatni - mindenféle mesterséges fények zavaró háttere nélkül. Arról is megemlékeztem már, hogy készül a csillagvizsgáló az erdő közepén, egy dombtetőn, és most már végre elérhető közelségbe került az átadása is. (A parknak is van saját weboldala, szintén kissé elhanyagolt állapotban, itt.)
A lényeg, hogy afeletti lelkesedésében, hogy hamarosan új turistalátványosság kap helyet a közelünkben, eme téma köré szervezett három előadást az egyesület vezetője.
Az elsőn a csillagpark vezetője ismertetett meg minket a tervekkel, a csillagvizsgálóval, az építés alatt álló környezettel, a másodikon a Zselic állatvilágával, az utolsón pedig a növényvilágával kerülhettünk közelebbi kapcsolatba. Meg nézegethettünk szép képeket és kaptunk választ kínzó kérdéseinkre.
Mindeközben - ez a szó mintha egyre divatosabb lenne manapság, nem? - nem sikerült elaltatni a kétségeimet, melyek már az első előadás óta mardosták mérsékelten optimista belsőmet. Mert az rendben van, hogy évi több ezer látogatót várnak a Zselicbe, főleg a csillagvizsgálóba és a hozzá kapcsolódó programokra. Meg az is, hogy erre építve fellendülhet a falusi vendéglátás a közeli falvakban. A nagyon derűlátók szerint csillagot látni ide vándorló hordákat kellene majd elhelyezni és kalauzolni a környező településeken és az erdőkben. Ami persze milyen nagyon jó lesz nekünk, a falunak és egyébként is...
Mint említettem, vannak kétségeim. Azt még el tudom képzelni, hogy az első évben, esetleg a másodikban is, valóban ellátogatnak ide diákcsoportok, lelkes amatőr csillagászok az ország-világ minden tájáról. Amíg meg nem ismerik, meg nem nézik egyszer, a lelkesebbek akár kétszer is. És aztán? Mit szándékoznak tenni a tulajdonosok azért, hogy ne merüljön a feledés ragacsos homályába az egész hely? Nem látom a mindenkit elborító reklámokat, nem olvastam előadásokról, amiket iskolákban tartottak a témában, nem találkoztam szórólapokkal, brosúrákkal, amelyek minden szóba jöhető - és nem jöhető - információs ponton az ember képébe nyomultak volna. Vannak ilyenek egyáltalán?
Egy kicsit olybá tűnik az egész, mint néhány lelkes csillagász és természetjáró álma - meg a SEFAG-é, ki ne hagyjam -, amelyhez az EU adta a pénzt, és ha már adta, el kell költeni. Fel kell vállalni, amit előírnak, aztán a statisztikát majd úgy alakítják, ahogy elvárják...
Az épület pedig idővel az Uránia sorsára jut (fáj látnom nap mint nap, amikor elmegyek mellette), a szép, új tereptárgyakat benövi az erdő, már amit szét nem hordanak tűzifára vadászó nem-természetbarátok... Mert nem lesz pénz a fenntartásra, munkabérre, rendszeres karbantartásra.
Ne legyen igazam! Ne kelljen elővennem néhány év múlva ezt a posztot és bólogatni, hogy igen, én már akkor...
Egyelőre várom a megnyitót. Állítólag május 25-én lesz.