Pécs és Orfű között a zöldön

A Mecseki Zöldtúra útvonala ezen a vasárnapon is csak ránk várt. Na jó, arra a néhány tucat kirándulóra is, akikkel útközben találkoztunk - mert hogy ne találkoztunk volna, amikor májusi meleggel kényeztetett minket ez a bolondos április! 
Bár reggel, amikor leszálltunk a buszról Pécsen, még hűvös szellő lopakodott a kabátunk alá, de mire nekivágtunk az Éger-völgynek, és főleg, mire felértünk a kilátóhoz, a nap is kisütött és a cipzárt is lehúztuk a kabátunkon.
Az útvonalnak ez a szakasza - ahogy felkészült túravezetőnk az orrunkra kötötte - vörös homokkő uralta kőzetbe vésődött az évmilliók során. Szerencsére a gránitra gyönyörű erdők nőttek, melyek alját fű helyett még mindig medvehagyma borította. Olyannyira eluralkodott, hogy úgy tűnt, a keltikék és más vadvirágok is egyenesen abból nőnek ki.

Volt ám orgia mindenfelé! Kisebb növényhatározót fényképeztem magamnak megint, s csak azt sajnáltam, hogy hangokat nem tudtam rögzíteni. Szívesen megmutattam volna hozzáértő füleknek a madárdalt, hogy tudjam is, kik énekeltek szanaszét az erdőben körülöttünk.

Utunk első hat kilométerén szinte csak felfelé kaptattunk, egészen a Zsongor-kőig, ahonnan majdnem pont egy évvel korábban már megcsodáltuk a kilátást Kővágószőlős és a pellérdi halastavak felé. Nem hagyhattuk ki sem a látványt, sem az újabb fotók készítését, így hát eltöltöttünk ott néhány percet, míg a csoport másik fele - akik inkább a pihenést választották - a pálos kolostor romjainál vártak ránk. 

 Meredek a hegy...

Itt költöttük el madárlátta ebédünket, hogy aztán megkezdjük az ereszkedést Orfű felé, továbbra is szigorúan a zöld jelzésen. Az egykori kelta földvár sáncai közötti ösvényen áthaladva néhány perces medvehagyma-szedést iktattunk be, mert ott még zsengébb hajtások kellették magukat...

Odvas keltike és bogláros szellőrózsa medvehagymába göngyölve

(a séf ajánlata)

Az Orfűig tartó ereszkedést itt-ott megszakítottuk egy kis fotózással, egymás bevárásával, nézelődéssel, de aki ennél nagyobb izgalmakat várt, annak csalódnia kellett volna: a gyönyörű erdőn kívül semmiféle látnivaló nem akadt ezen a szakaszon. Egy árva forrás nem csobogott a közelben (sem "Nem ivóvíz"-táblával, sem anélkül), romantikus romok sem meredeztek elő a bokrok közül. Egészen a falu határáig kellett várni a következő látnivalóra - a vállalkozó szelleműek kis kitérőt tehettek a Sárkány-forráshoz, melyet a zöld háromszög jelzésről lekanyarodva érhettek el. Mi néhányan, akik már láttuk, inkább a téblábolást és pihengetést választottuk. (Meg persze a kattintgatást, mert ott is nőtt árvacsalán meg tüdőfű, a repkényről nem is beszélve.)

Kukucs!

Bár "főnökünk" szerint a tervhez képest később indultunk a kolostortól, mégis sikerült időben megérkeznünk Orfűre. Olyannyira, hogy a busz indulásáig még üldögélhettünk kicsit a napon, nézhettük, hogyan dőlnek be a kanyarban a tavaszt érző motorosok, és követik egymást hosszú sorban a kirándulók autói...

Pécsen buszt váltottunk, és hamarosan ismét kies városunk aszfaltját taposhattuk, ahol a mézes virágillatot felváltotta a kipufogóbűz, a romok látványát pedig a fagylaltozók...

Ismét köszönet a szervezésért Zolinak! Megyünk a következő szakaszra is - remélem...

(Fotóalbumért kattints ide.)