Szárnyas dalnokok nyomában

Van, amikor nem túrázás céljából járom a természetet meg az ő lágy ölét. Ilyen alkalom volt a tizedikei, Madarak és Fák Napján tartott fülemüle séta is. Nem fülemüléken sétáltunk keresztül, persze, hanem azzal a céllal látogattunk el a Deseda mellett létesített arborétumba, hogy ennek a kis madárkának az énekét meghallgassuk.

A félszigetre vezető hídnál találkoztunk a csöpörgő esőtől meg nem riadó kíváncsiakkal. Míg az utolsó érkezők is befutottak, jól megnéztük a tó felszínén úszkáló, nem épp szép látványt nyújtó elhalálozott busákat. Az egyikből egy élelmes dolmányos varjú vacsorázott épp, amikor a híd felé tartottunk. A hídon récék pihentek, először csak egy tojó, később a gácsér is megérkezett. Nem zavartatták magukat, amíg biztos távolból figyeltük csak őket, de amikor nekiindultunk, hogy beérjünk az arborétumba, inkább vízre szálltak, mint két méltóságteljes hajó.
No de addig még elröppent a közelben ez-az, és meghallgattuk Ildikó köszöntőjét.

A félszigetet kényelmes tempóban, meg-megállva - a hol eleredő, hol elálló esőben - jártuk körbe. Mindjárt a "bejáratnál", a közeli fákon megbújva énekelt egy fiatal fülemüle. Olyan sokan dalolásztak körülötte, hogy gyakorlatlan fülünknek némi nehézséget okozott kihallani az énekét a nádi rigóé, a poszátáké és a többieké közül, akiket már meg se tudtam jegyezni. A madarakat nem zavarta az időjárás, mindent beleadtak, hogy változatos koncerttel szolgáljanak nekünk.

Rododendronbokor

A játszótérhez közeledve egy őz, később egy nyúl tűnt fel a fák között és szaladt át a réten. A rododendronok elnyílóban szórták felénk színüket az egyik tájékoztatótábla körül. Messzebb, a kis fenyves alatt feketenadálytő bólogatott, a rét szélén pedig ázsiai bangita nagyra nőtt bokra strázsált.
Nem várt ajándékot is kaptunk a természettől - mindezeken felül: szivárvány nyújtózkodott a fák fölött, közepén felfénylett, mielőtt elenyészett volna. Merthogy a nap is kisütött egy kis időre, mielőtt leereszkedett volna a dombok mögé.

Az arborétum kerítését a másik oldalról repceföld határolja, intenzív illatából kaptunk egy kis ízelítőt, amint elsétáltunk mellette. Innen leértünk a félsziget nyugati oldalára, ahol a csónakok pihentek a víz szélén. Messzebb, a nyílt vízen sárga vízitök burjánzott el. A nap aranysárgára festette a felhőket, aztán szép lassan eltűnt a fák mögött.

Csónakok, vízitökök, felhőtükör

De mi akkor már visszafelé sétáltunk az aranyvesszősövény mellett, erőteljesen kémlelve balra, amerre valahol fehér madársisak szárai emelkedtek a fák alján. Végre meg is találtuk őket - Ildinek hála, amiért felfedezte a kis telepet -, és a sűrűsödő homályban közelebbről is megcsodáltuk a hazai orchideák e kedves példányait.

Épp vacsorázott

Innen már nem volt messze a híd. A fülemüle újra dalolt, bár nem sokáig - talán megriasztotta kis csapatunk. Kárpótoltak helyette a többiek, akiknek hangját még hallhattuk egy kicsit.
A hídról izgalmas látványt nyújtott az éjszakába boruló tó, a vízparti fák sötét tömbje. Vetettünk még egy-két búcsúpillantást a környékre, aztán elköszöntünk egymástól, a Desedától, és visszatértünk a zajos városba.

Még énekelnek kis ideig a fülemülék, aki nyitott füllel jár, és szerencsés, meg is hallgathatja őket. Meg a többieket is. Érdemes!

(A szervezését köszönet a Magyar Madártani Egyesület kaposvári csoportjának és főleg Ildinek!)

(További képek itt.)