Az útvonal ugyanaz volt: Szászvárról indultunk, a falu szélén délnek fordultunk a zöld kereszt jelzésen. A tavalyi felhős idővel ellentétben most már reggel hét ágra sütött a nap, az első néhány kilométer után lekerült rólam a dzseki. Hamarosan a mellénytől is megszabadultam, és élveztem, hogy a nap melengeti a karomat.
Az útnak ezen a szakaszán elkövettünk egy nagy-nagy hibát: mások után mentünk. A régről ismerős tanárember bevezette a csapatát a patakmederbe, mondván, úgyis oda tér vissza a jelzés, minek felmászni a domboldalba? Mi ketten pedig, figyelmetlen beszélgetők, akik nem kanyarodtunk időben a jelzéssel együtt, követtük őket. Szinte a szalagozás kezdetéig a Csepegő-árok csúszós kövekkel, avarral teli medrében botladoztunk előre.
Patakmederben
A szalagozással jelzett aszfaltos szakasz után - amelyen idén is alig vártam, hogy átérjek - hamarosan a Vörösfenyő kulcsosháznál bukkantunk ki az erdőből. Terülj-terülj, asztalkámmal fogadtak itt minden túrázót, nem is hagytam ki a zsírosdeszkát hagymával. Épp csak szusszanásnyi (evésnyi) szünetet tartottunk, és már kanyarodtunk is rá (pontosabban mentünk egyenesen tovább) a délnek vivő útra.
Csak mentünk, mentünk, élveztük a gyönyörű időt, a fák lombja között játszó napfényt, a naptár és az erdő képe közötti ellentétet: alig akadt olyan szakasz, ahol a színes lombú fák voltak többségben, a sok-sok fa még zölden világító koronát viselt. Inkább csak az erdő szélén, rétek mentén tűnt fel egy-egy juhar a maga sárga leveleivel vagy valami vörös bokor.
Az út szélén szomorú újdonságot fedeztem fel: emlékoszlop hirdette, hogy ott igen fiatalon meghalt valaki...
Élt 22 évet...
A Máré-várnál népes társaság sütögetett valamit a tűzrakóhelyen. Éppen csak megkerültem a várat, fel nem mentem a kapuhoz, annyi időnk most sem volt. Úgy tűnt, nyitva van, egy biciklivel érkező család mászott fel éppen a lépcsőkön.
Kicsit tartósítottuk magunkat a füstben, ahogy elhaladtunk a csoport mellett, és továbbra is a jelzést és a bányász emlékutat követve lecsorogtunk a Csurgóhoz. (Na jó, csorogtunk felfelé is, ha azt csorgásnak lehet nevezni...)
Nem a Vörös Rébék kelt át a keskeny pallón...
Ettetek már birslekváros kenyeret? Én igen. A Csurgónál. A kis asztalon azzal is vártak minket a pontőrök, a háttérben szolidan égett a tűz, mindenféle kóbor kirándulók zavarták meg a pecsételés nemes mozzanatát, én pedig a zsíros helyett a birslekváros kenyeret választottam ezúttal (úgyis dél közeledett már). Meg kell hagyni, nagyon finom volt!
Hidasi-völgy
Szerencsére völgyben folytatódott az út, szerintem a legszebb szakasz következett: a Hidasi-völgy. Kitágult a tér, főleg, ha kikukucskáltunk a fák között jobbra, a patak felé. Később, amikor közvetlenül a patak mellett vitt az út, elgyönyörködtünk - csak úgy, futtában - a ráhullott avar alól előcsillanó vízben -egy szakaszon olyan volt a patakmeder, mint egy mini Szalacska-völgy...
Tempó, tempó!
A Cigány-hegyre nem kettesben baktattunk fel - mások is kihasználták a szép időt, népes csapat tartott a csúcs felé. A kilátót idén nem másztam meg, amúgy is elég sokan igyekeztek feléje, valahogy nem volt kedvem a tömeghez.
A Mézes-réten összegyűlt a nép: itt csatlakoztak a mi útvonalunkhoz a rövid táv versenyzői is. Kicsik és nagyok vártam a sorukra, üldögéltek a napon vagy rágcsálták az ott kapott almát. Mi csak ittunk, pecsételtünk, és nekivágtunk az utolsó, kényelmes szakasznak Szászvárig.
Mielőtt beértünk volna a célba, beugrottunk a cukrászdába fagyizni. Valahogy vissza kellett pótolni a hegymászásban leolvadt kalóriákat és be kellett szereznem az itthoniaknak a szokásos "túrasütit" is...
Nem lehetett okunk panaszra, mondhatni, ideális körülmények között túráztuk végig a Kelet-Mecseket. A szervezők nem adták alább tavalyhoz képest, elkényeztettek a sok ínyencséggel, és az emléklap meg a kitűző még szebb is, mint a tavalyi volt (szerintem). Aki teheti, járja végig egyszer ezt az útvonalat, nem fogja megbánni, még ha nem tartozik is a legkönnyebbek közé.
Táv: 26,8 km, szint: 888 m
Teljesítési idő: 6 óra 34 perc
Útvonal: Szászvár, Vadrózsa Étterem - Csöpögő-árok - Nyárád - Vörösfenyő kulcsosház - Máré-vár - Csurgó - Hidasi-völgy - Cigány-hegy - Mézes-rét - Kantár-hegy - Szászvár, Vadrózsa Étterem
(Fotóalbum itt)
