2020. január 5., vasárnap

Visszatekintő túrákra, amikről nem írtam

Az a szerencsém, hogy minden túrán fotózok. Nem csak azért, hogy megörökítsem a táj szépségét vagy csúnyaságát (az is van neki néha), hanem azért is, hogy megkönnyítsem magamnak az emlékezést. Az útvonalra, az érdekességekre, a hangulatokra. A fotóknak csak egy kisebb része kerül bele az albumokba, hiszen akármilyen szép is egy útvonal, elég unalmas lenne évi több fotógyűjteményt végignézni úgy, hogy a képek legnagyobb részét tavaszi/nyári/őszi/téli erdők fotója képezi. Akármennyire is odavagyok az erdőkért.
Ám most, év végén-év elején, amikor visszatekintek az elmúlt 12 hónap túráira, jó szolgálatot tesznek ezek a fotók. Van ugyanis jónéhány túra, amiről nem számoltam be. Így beszéljenek helyettem a képek, én csak néhány soros "pillanatfelvételt" biggyesztek eléjük:

2019. január 19.: Jubileumi Bartina TT

A 20. Bartina volt, a 15 km-es távot választottam, mert a hosszabbat már végigjártam egy évvel korábban. Hűvös, felhős idő volt, bár kisebb sarat kaptunk, mint tavaly. A természet vigasztalan, szürke arcát mutatta, és akkora volt a tömeg, hogy alig volt néhány százméternyi szakasz, ahol egyedül tudtam menni. (Bevallom, nem szeretem a tömeget.) Nem álltam meg sokszor, fényképezni való se sok akadt: se virág, se gomba nem látszott sehol. Mondhatni, gyorsan letudtuk a távot.
Viszont igen jópofa kitűzőt kaptunk a végén.


Útvonal: Szekszárd (rendezvényközpont) - utazás busszal - Baranya-völgy - Bati-kereszt kilátó - Szarvas-szurdik - Sötétvölgyi-gyermektábor - Bükkös-erdő - Gurovica-tető - Szekszárd (rendezvényközpont)
Táv: 14,5 km, szint: 250 m
Teljesítési idő: 3 óra 35 perc

Fotóalbum ITT

Február 10.: PITE 20

Kellemes tél végi időt kaptunk aznapra az égiektől. A mecseki táj színtelenségét a korán kibújt hóvirágok csokrai törték meg. Az abaligeti és az orfűi tó vizén vidáman korcsolyázott a napsugár, az előbbin vadkacsák napoztak. Tüdőt és lábizmokat megmozgató első rész után - ahogy a lenti képen is látszik - hosszú ereszkedéssel zártuk a túrát. Sok ismerős helyet látogattam meg, sok szép emléket idézve fel...

Útvonal: Orfű - Abaliget – Viganvár - Jakab-hegy - Orfű
Táv: 19,84 km, szint: 595 m
Teljesítési idő: 4 óra 10 perc

Fotóalbum ITT

Március 15.: Tekeres-völgy TT

Egy túra, amelynek útvonala részben általam ismert területen húzódik végig, de nagyobb részén még nem jártam. Gyönyörű idő, sok napos szakasz, tavaszi virágok özöne (még találtunk kónya vicsorgót és héricset, már nyílott a májvirág, az ibolya, a keltikék és sárgállottak a sombokrok is), néhol egyedül, máshol a többiekkel gyalogolva.
Átvágtunk Veszprémen, vidám fotókat készítettünk egymásról a várban, a papírfigurák között. Volt egy kis hegymenet, a Tekeres-völgy szikláin megsimogattam a mohát és rámosolyogtam a falon kinőtt szellőrózsára. Délutánra beborult az ég, és mire visszaértünk Nemesvámosra a büféhez, már csöpörgött is az eső.


Útvonal: Nemesvámos - Likas-domb - Veszprém, Óváros tér - Benedek-hegy - Gulya-domb - Ördög-szikla - Ördögrágta-kő - Vilmapuszta - Tekeres-völgy - Vámosi Csárda, Nemesvámos
Táv: 20,73 km, szint: 300 m
Teljesítési idő: 5 óra

Fotóalbum ITT

Március 23.: Ács Károly Emléktúra, Ráckeve

Ezt a túrát önhatalmúlag megszavazom az év legunalmasabb gyaloglásának. Talán elég, ha annyit mondok, hogy Csepel-sziget, tök lapos táj, erdő sehol, csak ligetek a Duna mellett, amiket a gátról nézegethettünk több kilométeren keresztül. Tűző nap, március végéhez képest meleg idő, sehol egy domb, hegyekről ne is beszéljünk. A legnagyobb szintemelkedés a felmászás a gátra volt.
A hajómalom tetszett, érdekes volt a lelkesen előadott ismertető róla - még szerencse, hogy pont volt ott valaki, aki megismertetett minket a történetével.

Útvonal: Ráckeve, iskola – Duna-gát – Ráckeve, Hajómalom – Ráckeve, iskola
Táv: 17,14 km, szint: 50 m
Teljesítési idő: 4 óra 20 perc

Fotóalbum ITT

Március 24.: Koppány TT bejárás

A Koppány teljesítménytúra rendezőiként fogtuk magunkat, és egy szép szombati napon nekivágtunk, hogy végigjárjuk a 20 kilométeres táv útvonalát. Hátha változott valami tavalyhoz képest. Meg egyébként is.
A faluban felállított - bevallom, általam nem igazán kedvelt - Koppány vezér szobortól indultunk a Török-kút felé, és ahogy az alanti térképen is látható, tettünk egy kört az erdőkben. A túra elején megpróbáltuk összeszedni a szemetet, amit mások széthajigáltak az erdőszélen, de néhány zsák megtömése után feladtuk. Vagy túrázunk, vagy szemetet szedünk. Inkább - a kitűzött célnak megfelelően - túráztunk. Olyan meleg volt, hogy májusban se lehetett volna különb idő. Meglepetésemre az egyik hűvösebb domboldalban még találtam csillagvirágot az ibolyák mellett. Még néhány szarvast is láttunk, amint a domb aljában átvágtak előttünk az úton. Csendes csapat voltunk.
Jólesett a séta, közben néhol levágtuk a szederbokrokat a fára festett jelzések körül, és az út vége felé átjárót kerestünk a jól kiásott árkon át, a Koppány-patak mellett. Nem találtunk. Megállapítottuk, hogy van még mit javítani az útvonalon (lekopott felirat, kidőlt oszlop), aztán összeszedtük a szemeteszsákokat és hazaautóztunk.


Útvonal: Törökkoppány - Török-kút - Patkós-kút - Szorosadi szőlőhegy - Törökkoppány
Táv: 19,8 km, szint: 420 m
Teljesítési idő: 5 óra

Fotóalbum ITT

Március 30.: Zselic Turistája 6.

Csodás tavaszi időben buszoztunk el Mosdósig, hogy a faluból kigyalogolva járjuk végig a ZsT 6. szakaszát. Nem volt nehéz a terep, rohannunk sem kellett, lazán, jókedvűen gyalogoltuk le az alig 17 kilométert. Virágzott a kökény, a japán borbolya, az összes kora tavaszi növény. A Tüskés-patak völgye tele volt medvehagymával, amit persze nem hagytunk leszedés nélkül. Csupa friss vitamin, szendvics mellé, otthon salátának kiváló.
Egy helyen térültünk el kissé az útvonaltól: a bekerített erdőrész után túlságosan jobbra tartottunk, amit persze még időben észrevettünk és korrigáltunk egy kis hegymászással. Emiatt aztán izgultunk, hogy elérjük-e vonatot hazafelé vagy túl sok időt vesztettünk.
Nagyberkibe gyönyörű, tyúkhúrral borított horhón át értünk be, és kicsit belehúztunk a tempóba, de mint kiderült, fölösleges volt - várni kellett a vonatra bőven. Egy helyszín maradt ki, a halomsírok. Legközelebb azokat is megnézzük.


Útvonal: Mosdós - Sárkánytó-puszta - Szalacska - Kisberki – Nagyberki 
Táv: 16,94 km, szint: 280 m
Teljesítési idő: lényegtelen, nem teljesítménytúra volt.

Fotóalbum ITT

Április 14.: Kerteskői-szurdok

Jártunk már ebben a szurdokban, a Bakony vadregényes szegletében, de az teljesítménytúra volt. Szerettünk volna kényelmesen, körülbámészkodva is végigmenni rajta, úgyhogy felkerekedtünk és elbuszoztunk Pénzesgyőrbe, ahonnan indulva bejártuk a Kerteskői-szurdokot.
Igaz, hogy borús, csöpörgő esős idő volt, de nem zavart minket a patakvölgy megcsodálásában, se abban, hogy utána felmásszunk az Oltárkőre, ahonnan ugyan nem sok mindent láttunk, de legalább megdolgoztattuk a tüdőnket. A természet teljes tavaszi szépségében mutatta meg magát, az erdők-rétek tele voltak kedvenc tavaszi virágaimmal (képek az albumban).
Bakonybél határában felmásztunk a Szent-kút fölötti dombra is - ha már ott voltunk -, onnan gyalogoltunk be a faluba, ahol visszaszálltunk a buszba, és a látvánnyal eltelve, elégedetten utaztunk haza.


Útvonal: Pénzesgyőr - Kerteskő - Oltárkő - (Zöld kereszt) - (Piros kereszt) - Szent-kút - Bakonybéli kálvária - Bakonybél
Táv: 7,96 km, szint: 311 m

Fotóalbum ITT

Április 19.: Zselic Turistája 4.

Egy újabb szakasz a jubileumi Zselic Turistája-mozgalomból: Kaposgyarmattól Szentbalázsig. Napos, vidám idő, kis létszámú csapat, megriasztott őz a réten, izgalmas hegymászás, térdig gázolás a virágzó medvehagymában - csicsergő tavasz...
Sajnos, Kaposgyarmat irányából nem vezet jelzett út a mésztufa-hasadékhoz, kénytelenek voltunk "irányba állva", szó szerint hegyen-völgyön át megközelíteni az úti célt. Érdemes lenne egy jelzett ösvényt kialakítani oda, mert igazán érdekes látvány a hasadék, a megye egyetlen ilyen természeti képződménye. De megérte a fűbe-fába kapaszkodva ereszkedés és kimászás a patakvölgyből, ajánlom mindenkinek!

Útvonal: Kaposgyarmat - Mésztufa-hasadék - Hajmás - Szentbalázs
Táv: 11 km, szint: 250 m

Fotóalbum ITT

Május 25-26.: Kirándulás Salgótarjánba és Ipolytarnócra

Mondogatjuk néha, hogy tőlünk minden messze van. Innen, a Dél-Dunántúl délebbik végéről meglehetősen nehézkes eljutni az ország északibb részére, "hála" a lehetetlen tömegközlekedésnek. Nem is törtük magunkat a menetrendek végigböngészésével, inkább szerveztünk egy kétnapos kirándulást magunknak Nógrádba.

1. nap:
Első napunkon Szécsényben álltunk meg hosszabb időre, hogy körülnézzünk a városka közepén, aztán visszaültünk a buszba, hogy az ipolytarnóci ősmaradványokat megnézhessük. 
A geológiai tanösvényen szakértő vezetésével mentünk végig, megállva az ősállatok lábnyomát őrző fedett csarnoknál, megcsodálva a megkövesedett fákat, ősfenyőt. A Kubinyi-pincében nagyon tetszett a kiállítás és hologramos-kivetítős állatismertetés. Sajnos, a Kőszikla-tanösvény annyira sáros és csúszós volt, hogy inkább kihagytuk a végigjárását. Helyette a látogatóközpontban beültünk a 4D-s vetítésre, hogy a zötyögő-tekergő székbe szíjazva tettünk időutazást a környék többtízmillió évvel ezelőtti múltjába.
Salgótarjánba tartva megálltunk a Páris-patak völgyénél, a "palóc Grand Canyonnál", mert ha már ott voltunk, nem lehetett kihagyni. A néhány száz méter hosszú, andezites, vulkanikus kőzetek alkotta szurdokot - sajnos - sűrűn tarkították a turisták által épített kőrakások... A szurdok tetején is sétáltunk egyet, bár az ott található ösvény végül nem vezetett sehová.


2. nap:
Kora délelőtt indultunk a szállásról - csomagolás és elköszönés után - észak felé, terveink szerint Somoskőig. Átvágtunk a városon, és első pihenőnket Pécskőn tartottuk. A szokásos fényképezős-bámulászós - volt mit, csodás volt a kilátás - megálló után északnak gyalogoltunk tovább, a Boszorkánykő felé. Mire odaértünk, már láttuk, hogy nem lesz elég az idő ahhoz, hogy gyalog menjünk el egészen Somoskőig, ha délután még a salgótarjáni bányamúzeumba is el akarunk látogatni. Azért azok a hegyek magasabbak, mint szűkebb hazánk szelíd dombjai, és nem éppen sétaúton lehetett felmenni a csúcsokra, amiket persze nem lehetett kihagyni. Úgy döntöttünk hát, hogy a Salgó várához még felmászunk, aztán az utat Salgóbányán megszakítottuk. Buszunk értünk jött az ifjúsági táborhoz, és felvitt minket Somoskőre, hogy a falu várát - mely valójában már a határ másik oldalán áll - megnézhessük. 
Hogy nyerjünk egy kis időt, a társaság nagyobbik fele visszament Salgótarjánba, lemászni a bányába, mi ketten pedig addig tettünk egy sétát a környékbeli rétes-ligetes tanösvényen, sziklákat nézegetve, aztán töviről-hegyire felfedeztük a somoskői várat. Mire a csapat másik része is megérkezett a vár alá, mi már a Petőfi-kunyhó mellett süttettük magunkat a napon.
Megérte a sok hegymászás, szép 11 kilométer volt.

Táv: 15,2 km, szint: kb. 330 m

Fotóalbum ITT

Június 21-23.: Bajai túrakerékpáros találkozó

Néha bringázunk is, bár az egyesület tagságának nagy része a gyaloglást részesíti előnyben. Hogy a kerekezésnek is hódolhassunk és kirándulhassunk egy általunk kevéssé látogatott tájra, részt vettünk a Baján tartott országos túrakerékpáros találkozón. A találkozó két napján bicikliztünk, tűző nap alatt, a Duna gátján, kis falvak között.

Az első túra Bajától Mohácsra és vissza tartott. Mohácson belátogattunk a Fogadalmi templomba és tartottunk egy kis busómúzeum-néző pihenőt. A társaság egy része innen a nemzeti emlékhelyre ment tovább, mi néhányan pedig inkább ismét kompoztunk egyet vissza, a másik partra. Kényelmes tempóban tekertünk vissza Baja felé, pihenőt tartva Dunaszekcsőnél, a parton. Továbbindulva már látszott, hogy jön az eső, de reménykedtünk, hogy megússzuk a zuhét. Majdnem így történt: épp beértünk Szeremlére, amikor sűrűbben kezdett esni az addig csak csöpörgő eső. Az út menti tágas buszmegállóban húztuk meg magunkat, ahol a bringák is fedél alá kerülhettek, és uzsonnázva vártuk ki a zápor végét, és tértünk vissza Bajára.
Az estét a borfesztivál sátrai között töltöttük jó hangulatban, vidáman zárva a napot.

A pénteki túra útvonala (Baja-Mohács oda-vissza):


Táv: 69,55 km

Szombaton északnak indultunk, nagy csapatban, autós felvezetéssel és -zárással Pörbölyig. A helyi kis múzeum megtekintése után az erdőszéli műúton bringáztunk tovább Keselyűsig, ahol ismét egy hosszabb pihenőt tartottunk. A Szent László-hídon átkelve folytattuk az utat, immár vissza, Baja felé, széthúzódott csapatban, a gáton tekerve. Aznap is meleg volt, elkelt a sapka és a napszemüveg, és csak egy termetes szederfánál álltunk meg némi vitamint magunkhoz venni, de ott se maradtunk sokáig - rengeteg szúnyog csapott le ránk a maguk vitaminadagjáért...
Érsekcsanád magasságában, a sörözőnél szívesen ettünk volna valamit, de nem találtunk szíves fogadtatásra - nem számítottak vendégre az étteremben, igen érdekes üzleti meggondolásból... Inkább továbbmentünk, meg se álltunk a Petőfi-szigetig, a szállásunkig.

Vasárnap, hazaindulás előtt még részt vettünk egy esős városismereti sétán, majd beültünk az autóba és hazajöttünk. 

A szombati túra útvonala (Baja - Pörböly - Keselyűs - Ósükösd - Baja):


Táv: 61,12 km

Fotóalbum ITT

Július 7.: Spartacus-ösvény, Pilis

Ismét egy túra, ahol nem a sebesség volt a lényeg, hanem, hogy megnézzünk egy tájat, végigjárjunk egy útvonalat, ahol még nem gyalogoltunk. Ezúttal a Pilisbe látogattunk el, Pilisszentlászlóig buszozva.
A Spartacus-ösvényt a faluból közelítettük meg, egy szép, hosszú réten átvágva, megtorpanva minden vadvirágbokor mellett - legalábbis mi, ketten. Mert fotózni mindenhol kell, akkor is, ha van már kép a füzényről meg a gyalogbodzáról...
Végre elértük az ösvény bejáratát, és leginkább hegyoldalban araszoltunk tovább, néhol kidőlt fákon átmászva, sziklafalba kapaszkodva. Nyitottabb részeken csodás kilátás nyílt a Dunára és a hegyekre.
Hosszabb pihenőt a Jenő-kunyhónál tartottunk, aztán a Bánya-tetői kilátóig meg sem álltunk (annyit). Ezután kissé leszakadtam a csoporttól, mert meg akartam keresni egy másik kilátópontot, míg a többiek egy dombbal odébb kerülve ereszkedtek le Visegrádra. 
A panoráma csodás volt a város fölül nézve, a lebontott(nak látszó) kilátótól balra a Dunakanyarban, jobbra a visegrádi várban gyönyörködhettem az erős szélben. Innen ereszkedtem le a városba, a kikötőig, ahonnan elsétáltam a Dunaparton a vár vonaláig, és a víz mellett üldögélve vártam be a többieket. 
A túrát némi frissítő elfogyasztásával zártuk, és mire eleredt az eső, már végeztünk is, és nem lettünk nagyon vizesek, mire bejutottunk a buszba. Hosszú nap volt, de megérte! 


Táv: 11,73 km, szint: kb. 330 m

Fotóalbum ITT

Október 6.: Papi Pipa, 15 km

Kihasználva a kellemes őszi időt, kettesben gurultunk el Terecsenybe Erikával, hogy a Papi Pipa teljesítménytúra rövidebb, 15 kilométeres szakaszát végigjárjuk. Ennyi fért bele a hétvégébe, és kedvünk se volt többhöz.
Ismerős utakon jártunk, Sasrét és Almamellék ösvényeit is tapostuk már, csak másik irányból érkezve. Almamelléken iskolás csapat nézegette a vonatot, míg mi beszereztük a pecsétet az itinerünkre. A régi vasút nyomvonalán mélyebb sár tarkította a programot, de mire a pihenőházhoz értünk, lekopott a bakancsunkról. 
Terecsenyben átvettük a kitűzőt és az emléklapot, épp csak kifújtuk magunkat, és már indultunk is hazafelé. Ajándék volt az a nap.

Útvonal: Terecseny - Sasrét - Almamellék - Terecseny
Táv: 14,26 km, szint: 269 m
Teljesítési idő: 3 óra 27 perc

Fotóalbum ITT

Október 12.: Tarjánka-szurdok, Mátra és kirándulás Markaz környékén

Mivel a szurdok régebb óta szigorúan védett terület, csak vezetett túrák során lehet végigmenni rajta. Mi is jó időben jelentkeztünk - köszönet érte szemfüles elnökünknek -, és kis buszunkkal elzötyögtünk a Mátrába. A szurdok nem hosszú, de mivel lépten-nyomon megálltunk, hogy megnézzük a tizenhatmillió éves sziklafalat, az andezitet és a sziklákra kiült hialitot (addig nem is hallottam róla), eltelt vagy két óra, mire visszaértünk az elejére. Bár a nap melegen sütött, a magas sziklafalak közé alig ért be a fénye, hűvösebb volt a levegő. De ennek köszönhetően összetalálkoztunk egy foltos szalamandrával, aki köztudomásúlag nem strandkedvelő állat, és még egy erdei béka is az utunkba akadt. Rajtuk kívül a falakról csüngő páfrányokat és a patakon képződött mini vízeséseket csodálhattuk meg. A szurdokon magán kívül, persze. 
Akinek van rá lehetősége, menjen el és nézze meg a szurdokot! Izgalmas, érdekes világ, amelyről sok-sok információt elárult két vezetőnk.
Csak, hogy ne térjek el a formától: íme, a túra útvonala, nem igazán "ösvényhűen", és megint hiányzik a vége...

Fotóalbum a szurdokról ITT

A markazi kirándulásról:
A csodás idő kitartott délután is, amit egy rövid, ebéddel eltöltött pihenő után ki is használtunk. Térképet elő, és irány a hegyek! Markaz főteréről a zöld sáv jelzésen indultunk északnak, és előbb a tűző napon gyalogolva, majd a bozótoson átkelve értük el az erdőt. Szép kilátás nyílt délkeletre, bár az alant elterülő mátrai erőmű jobb lett volna, ha nincs ott...
Hol erdőszélben, hol árnyas fák alatt bandukoltunk valahol a kényelmes tempó és a "ne lötyögjünk annyira"-tempó között. Mielőtt a Mária-képesfa felé kanyarodtunk volna, Mónival visszafordultunk, hogy a szerelvényigazítás (levette a pulcsiját) közben elveszett szemüvegét megkeressük. Az okuláré meglett, szerencsére, de közben - kényelmi szempontok miatt - az út mellett hagyott túrabotját magáévá tette egy arra járó (és velünk amúgy barátságosan elbeszélgető) kiránduló...
A markazi várromnál hosszabb pihenőt tartottunk, jól körbebámészkodtunk, körbefotózkodtunk, és leereszkedtünk a faluba. Kellemes őszi kirándulás volt, Markaz pedig egy szép, csendes, túrázóknak való falu.

Útvonal: Markaz - Zöld sáv jelzésen - Grun-tisztás - Mária-képesfa - Rókalyuk-tető - Markazi várrom - Markaz
Táv: 12,68 km, szint: kb. 330 m

Fotóalbum ITT

Igyekszem 2020-ban időben mesélni a túrákról, kirándulásokról, ha meg mégsem sikerül, majd rittyentek egy újabb beszámolócsomagot év végén...