De, hogy ne maradjon el beszámoló és enyhítsem egy kicsit a bloghiányt, írok néhány sort a másik két, még a járvány előtt megvalósítani sikerült egyesületi túráról.
Az egyik a - vírushelyzet miatt elmaradt - Koppány-túra útvonalának bejárása volt, még februárban. Tavaszias idő volt, az elején még borongós, a végére napfényes, langyos, üde. Az útvonal ugyanaz volt, értelemszerűen, mint tavaly, végig a 20 km-es táv ösvényén. Az erdő még alig éledt, levelező bokrot vagy fát csak elvétve láttunk, és a virágzásnak se volt még itt az ideje.
Az első ellenőrzőpontnak "helyet adó" kápolna mellől ugyanolyan messzire láttunk el, mint tavaly, de a képből hiányoznak a virágzó fák.
Nem kényeztetett el minket a helyi fauna se, bár a Török-kút környékén jópár nyulat láttunk tovaugrálni. A nagyobb vadak nyomát inkább a ledörzsölt fatörzsek, a vízzel teli dagonyázóhelyek mutatták.
Viszont végre - néhány év után - újra találkoztam a szerény, szép, kék csillagvirág példányaival. Az elsőt egy fa tövénél fedeztem fel, úton a Gyertyános-kút felé. Később már tömegével kerültek elénk, csomókba nyílva az út szélén.
A gombákat leginkább a piros csészegomba képviselte, a száraz időjárás miatt más még nem bújt elő téli rejtekéből.
Nem mutatok képet most a keltikékről, pettyegetett tüdőfűről és egyéb, tavaszi virágokról, melyek már szintén megjelentek itt-ott a melegnek köszönhetően. Szebbé tették a kissé kopár tájat.
Ahogy ezek a különös felhők is, amelyek az út végén, Törökkoppány fölött függve ragadták magukhoz a figyelmünket:
Kényelmes, szép kirándulás volt, és reméljük, hogy az elmaradt teljesítménytúrát ősszel meg tudjuk tartani. Ha meg mégse, akkor találkozunk mindenkivel jövőre!
Útvonal: Törökkoppány, Hangya-ház - Kápolna-hegy - Török-kút - Gyertyánosi-forrás - Patkó-kút - Hunyadi-ház elágazó - Szorosadi szőlőhegy - Szorosad határa - Koppány-patak partján keletre - Törökkoppány
Fényképek itt.
Valamikor régen, még a '90-es években elkezdtem végigjárni a Dél-dunántúli Kék Túrát. Hogy miért nem értem a végére, arra van tippem, a lényeg, hogy 1-2 szakasz kimaradt. S mivel nem csak én szeretném teljesíteni a Kék Kör eme részét, március 8-án nekivágtunk a Dél-dunántúli Kék Túra Újvárfalvától Mesztegnyőig tartó szakaszának.
Időjárás: napos, meleg (bár reggel még elég hűvös volt), száraz. Szintek: szinte semmi, hiányzott is, hogy nem akadt legalább egy valamirevaló nagyobbacska domb vagy hegy, amit megmászhattunk volna. A csapat: Nőnapi nők, egymás között, az egyesület leglelkesebb tagjai.
Buszos túra volt: busszal mentünk a kezdőpontra és busszal érkeztünk haza. Nem ugyanonnan, nem körtúra volt. Ha körtúrát akartunk volna tenni, akkor jó pár kilométerrel többet gyalogoltunk volna, nemcsak azt a kb. 17-et.
Mivel még nem volt új DDK-s füzetem, a pecsételés elmaradt a rajtnál és a célban is - majd bepótolom egyszer. Hiszen folytatjuk mindkét irányban.
De ezen a szombaton, amellett, hogy végigjártuk ezt a kevéssé ismert szakaszt, kétféle látnivalót is rejtett az útvonal. Egyrészt, folyton-folyvást őzekbe botlottunk. Csönd volt és nyugalom, ők meg csak úgy jártak-keltek át előttünk az úton, hol csak ketten-hárman, hol csapatostul. Aki nem maradt le nagyon közülünk az elejétől, az láthatta is őket. Megálltunk, megvártuk, míg az erdő szélén elvonulnak, csak aztán mentünk tovább. Valahogy mindig mosolyognom kell, ha őzeket látok...
A másik látnivaló a tőziketenger volt, amit hosszas gyaloglás és az erdő aljának vizslatása után találtunk meg. A mesztegnyői Tőzike-tanösvény déli széle esett útba, hol száraz, hol igencsak ingoványos talajjal. Óvatosan lépkedtünk köztük, nehogy egyet is letapossunk. A kis fehér harangok mezejét aranyveselke halmok szakították meg, és feltűnt néhány tő szellőrózsa is. Ha nem lettünk volna időhöz kötve, elnézelődtünk volna ott még egy ideig.
A Fehér-tó úgy szikrázott, hogy a Napba lehetett nézni, de rá nem - szinte. Mire odaértünk igazán tavaszias idő lett. A tó mellett mocsári boglárkák napoztatták sárga fejüket, mi meg körbenéztünk és mentünk is tovább. Hiába, az idő nagy úr!
Mesztegnyőn csend fogadott, alig volt lélek az utcán, bicikliző gyerekek és célirányosan haladó felnőttek között értük el a faluházat. Pecsételtünk - már, aki -, és míg a busz befutott a megállóba, volt időnk napfürdőt venni a padokon ücsörögve.
E kellemes szombati kirándulás útvonala: Újvárfalva - Fehértópuszta - Felsőkak vasútállomás - Szúnyogvári rakodó - Mesztegnyő volt.
A fotóalbumért ide kattints!