A Zöldgömb Sport Klub szervezett teljesítménytúrát Kaszó környékére, igen jól időzítve - ezen a hétvégén tartják a Kisvasút napját is, minek köszönhetően a gyalogolni érkező érdeklődő - ha nem fáradt el nagyon - vonatozhat, bulizhat is egyet.
Leparkoltunk két termetes fa között, összecihelődtünk, és elmentünk nevezi a kisvasútállomás mellett felállított rajt-cél helyen. Akkor kezdtek gyülekezni a népek, sokan indultak a rövidebb, 10 kilométeres távon is, mi a húszat - itiner szerint 18,5 - céloztuk meg. Pont elégnek gondoltuk egy délelőttre, hogy utána kényelmesen körülnézhessünk a Baláta körül, és vonatozhassunk is majd.
Az út első felét a piros kerékpáros útvonalon kellett megtenni, melyhez a vadászház előtt elhaladva rákanyarodtunk a településtől északra vivő ösvényre. Előttünk egy pár ballagott virgonc, rókára emlékeztető kutyájával, aki fel-alá rohangálva élvezte a szabadságot. Jelzéssel csak az út elején, majd egy elágazásban találkoztunk csupán (nem mondhatni, hogy agyonfestették az erdőt a bringás út jelzéseivel, a meglévők egy részét is eltakarta a bozót), és eme második is hezitálásra késztetett minket: vajon melyik útra akar vonatkozni? A jobb oldalira szavaztunk, már csak azért is, mert a kutyás pár is arra ment, mint akik ismerik a terepet...
A lápos égerest hamarosan csemetés váltotta fel - kerítés mögött növögettek a tölgyifjoncok, mellette homokos, széles úton gyalogoltunk előre. Ketten mentünk elöl Verával, aki sűrűn emlegette az erre tanyázó viperákat, és riadtan ment át az út másik oldalára, amikor egy döglött, magába csavarodott kis kígyó akadt elénk (persze nem vipera, csak sikló volt)...
Ismét elkanyarodott az út, dúsan virágzó és már termést is hozott zanótbokrok mellett tartottunk északnak, és nemsokára mindkét oldalon fák borultak fölénk, aljukban páfrányrengeteggel. Errefelé sem maradtunk hüllő nélkül - egy kis kuszma hevert a homokban, arra várva talán, hogy ez a sok trappoló, óriás élőlény odébbálljon..
Zanótos
A következő elágazásánál - ahol újra rátaláltunk a jelzésre - idősebb hölgyekből álló csoportba akadtunk. Mint kiderült, akaratlanul is rossz úton jöttünk idáig, bár a megteendő kilométerekből csak pár száz métert veszthettünk, mivel párhuzamosan haladtunk az eredeti útvonallal. Jobbra térve tehát, immár a tényleges bringás útvonalon mentünk tovább, a hűs erdőben, zajongó sárgarigók és érdeklődő szúnyogok között.
Egy kicsit hagytam a lányokat és a jó karban lévő, idősebb hölgyeket leszakadni, előrementem. Jólesett kinyújtóztatni a lábamat, a magam tempójában haladni, nézelődve a széles úton, melyet füves sáv szegélyezett ökörfarkkóróval és harangvirággal. Hirtelen egy őzet vettem észre, amint az erdő szélén ácsorgott, tőlem alig húsz méternyire. Megtorpantam, de mire elővettem volna a fényképezőgépet, őkelme rám nézett, megbillentette jókora fülét és visszament a fák közé.
Az első "ellenőrzőpontnál", egy gázvezeték-oszlopnál bevártam Verát, miközben a kívánt adatot felírtam a rajtlapra. Míg a gyalogakáccal ismerkedtem, az öreglányok is odaértek, mi pedig továbbiramodtunk délnek, még mindig a piros bringautat követve.
Az első ellenőrzőpontnál
Mielőtt a következő e.p.-hez értünk volna, néhány száz métert ballagtunk az országúton is, mely Somogyszobról tartott Kaszó felé. Mellette enyves szurokszegfű szerénykedett a fű között.
A Kű-völgyi halastóhoz vezető ösvény elején, a műútról letérve bója jelezte az ellenőrzőpontot, ahol a matricák mellett néhány palack ásványvíz is várta a résztvevőket. Kedves figyelmesség volt a szervezőktől, tekintve, hogy az útvonalon nem akadt más vízvételi lehetőség.
Mocsaras terület útközben
Innen változott a biciklis út színe - kékkel festett jelzéseket követtünk egészen a célig. A halastót kerítésen át csodálhattuk meg, de odább, kerítetlen párja mellett álltunk meg szusszanni egy kicsit. A vízinövényektől nem látszott, milyen hosszan húzódik a tó északnak, de kellemes látványt nyújtott a ragyogó ég alatt, a késő tavaszi melegben.
A cél felé tartva már szárazabb volt a terület, nem kísérte az utat lápos-mocsaras erdő, mint az út elején. A magasra nőtt tölgyek és itt-ott fenyők alatt jólesett a gyaloglás, és hipp-hopp, már be is értünk Kaszóra, ahol a célban átvettük az emléklapot és a kitűzőt, aztán megvártuk a többieket.
Ha már ott voltunk, ki nem hagytuk volna a kisvonatozást, és amíg a következő járat indulására vártunk - egy kis frissítő elfogyasztása (a lányok szerint finom volt a vadhúsból készült gulyás) és a hastáncosnők műsorának megtekintése után -, közelebbről megnéztük a lombkorona tanösvényt.
Alapvetően iskolásoknak készülhetett, a magasban futó folyosókon ötletes táblák, feladatokat adó összeállítások állították meg a gyerekeket. De a felnőtteknek - nekünk - is élvezetes volt lombmagasságban járni az erdőt, más perspektívából látni ezt a közeget. Kicsit sajnáltam, hogy a függőhíd le volt zárva...
A kisvonat mélabús emlékeket idézett - a két évvel ezelőtti, mesztegnyői kisvonatozást idézte eszembe... Kényelmes tempóban zakatoltunk egészen a Baláta megállóhelyig, ahonnan kellemes ösvény vitt a tóhoz. A kilátóról felénk csillant a víztükör, bár nem sok látszott belőle. A dr. Marián Miklósról elnevezett sétányon juthattunk közelebb a tóhoz, a lápos terület fölé ácsolt stégrendszerről nemcsak a tavat láthattuk egy szabaddá tett benyílón keresztül, hanem a bőven nyíló mocsári nőszirmokban és kakukkszegfűkben is gyönyörködhettünk. A vízen, ha nagyon meresztettük a szemünket, észrevehettük a most nyíló tündérrózsák néhány képviselőjét is.
Van ott néhány tündérrózsa...
A partközeli megfigyelőállomáson jó humorú szakember adott rövid, lényegre törő tájékoztatást a környék mező- és erdőgazdasági hasznáról, az ott élő állatokról, a vadászatról. Sajnos, se fekete gólyát, se viperát nem láttunk, ez utóbbit olyan nagyon nem sajnálta senki...
A vonatig már nem volt sok időnk hátra, így kissé megszaporáztuk a lépteinket, aztán helyet cseréltünk a szerelvényen érkezett tömeggel: ők le-, mi felszálltunk, és visszacsühögtünk a faluba, ahol még tartott a dínomdánom. (Útközben egy felfedező lelkű teknős épp a sínre próbált felmászni, amikor odaért hozzá a vonat, de még épp jókor húzta be a fejét, hogy ne fejetlenül guruljon le a fűbe...)
Mi viszont már nem akartunk több időt ott tölteni, és miután egy kedves idegen készített rólunk egy csoportképet, búcsút vettünk Kaszótól és beszálltunk az autóba. Hazafelé tartva még megálltunk Segesden, ahol kívülről tudtuk csak megnézni a felújított templomot, meg persze Böhönyén, ahol "kedvenc" cukrászdánkban fagyival koronáztuk meg ezt a remekül eltöltött, tartalmas napot.
Az általunk megtett út
A túra útvonala
A teljesítménytúra adatai:
Táv (GPS-szel mért): 17,67 km, szint: 30 m
Teljesítési idő: 3 óra 50 perc
Fotóalbumért kattints!