Emlékszem az elsőre, 1989 októberében. Rögtön egy ötvenessel kezdtem, szűkebb hazámban, a Zselicben. Az első Zselic 50 (azóta Zselic IVV) teljesítménytúrámmal. Jóformán azt se tudtam, az micsoda, csak annyit szűrtem le az infókból, hogy sokat kell menni hegyen-völgyön át. Azt meg szerettem már akkor is. A menést és a hegyeket-völgyeket is.
Erivel mentünk, aki épp ásványtan vizsgára készült - ha jól rémlik -, és gyaloglás közben nekem mondta fel az anyagot. Na, abból semmire sem emlékszem. Annyit tudtunk, hogy van 12 óránk a távra, és reméltük, hogy elég lesz. És kitartottunk mi is, a zseblámpánk is, merthogy októberi túrán, ekkora távnál már van rá esély, hogy sötétben ér célba az ember. Így is történt. Beértünk, időben.
Sokfelé túráztam azóta, csak az Alföld maradt ki. Arra valahogy nem bírtam rávenni magam. A két leglaposabb táj, amint túráztam, a Mezőföld és az idén tavaszi Csepel-sziget volt (erről nem is írtam, ahogy néhány más idei túráról se. Lusta dög vagyok...). Jobban szeretem a hegyeket, na!
Remélem, vár még rám néhány túrás év, begyűjtök egy újabb zsák emléket és jelvényt. Főleg emléket. Akármilyet. Jólesik arra gondolni, hogy az életemet élmények gyűjtésével töltöm.
