A terecsenyi elágazóig busszal mentünk (ami épp a megállóban kapott defektet, mondhatni, szerencsések voltunk, hogy minket célba juttatott). Az országúton sétáltunk be a faluba, melynek elején megálltunk egy rövid időre, hogy megkóstoljuk a Cinege Farm ínycsiklandó termékeit. Bár a házigazda épp sietett és nem volt ideje ránk, megajándékozott néhány üveg kecskesajttal - majd megesszük, ha megállunk ebédelni.
Terecseny csendes volt, embert alig láttunk, csak a mobilbolt autója húzott el mellettünk. Zsákfalu, kevés őslakossal, a létszámot duzzasztó betelepült hollandok, németek és ki tudja, még milyen náció pedig gondosan behúzódott a kerítések mögé.
Az Aligvár Turistaháznál már égett a tűz a tűzrakóhelyen, talán baráti-családi társaság lehetett, aki reggelihez készülődött. Mi a hegynek fordultunk, és a forrás érintése nélkül felkapaszkodtunk a falu fölé, ahonnan szép kilátás nyílt a Zselic délnyugati tájaira.
Száraz, bár füves úton haladtunk tovább, míg el nem értük a Sasrétre vezető aszfaltutat. A csapat szétszakadozott, beszélgető csoportok sétáltak a hátunk mögött - ráértünk, volt bőven időnk a délutáni buszig. Ezt ki is használtuk Sasréten, ahol az egykori vadászkastélyból lett vendégház mögött pihenésként és frissítés gyanánt elfogyasztottunk egy-egy kávét/üdítőt/sört - ki mire kapott kedvet. A helyieknek utólag is köszönet az árnyékért!
Miután jól kipihentük magunkat - mondhatni, rápihentünk a következő, erősen emelkedő szakaszra - és tisztáztuk, hogy ki szeretne inkább csak gombázni, nekivágtunk a vendédház mögötti dombnak. Jó szolgálatot tett a túrabot (annak, akinél volt), mert ugyancsak csúszós szakaszhoz értünk. Az előző napok esőzése még csúszósabbá tette a jó kis erdei talajt. De sikeresen felértünk a dombra, ahol kellemes ösvényen mehettünk tovább, égig érő bükkök között.
A kabócák éneke már a túra elejétől kísért minket, állandó zenei aláfestést nyújtva (egy idő után úgy megszoktam, hogy fel se tűnt). Ezen a szakaszon már a földön is elénk került egy-egy haldokló rovar. Közelről még úgyse láttam eddig...
Kabóca - az előtérben egy kis pókkal
Mire a Harsányi-kereszthez jutottunk, mögöttünk volt még egy kis sár és sok-sok gomba. A kék kereszt és a kék sáv jelzés találkozása a Tótvárosi-erdőben, a Csepegő-kő fölött, az esőbeállónak köszönhetően kellemes pihenőhelyet képez. Ki is használtuk az asztalok és padok nyújtotta kényelmet, és ebédelés közben elfogyasztottuk a Cinege Farmon kapott, fűszeres olajban áztatott kecskesajtot. Igazán finom volt.
Mindenféle gombák
Nem vártuk meg a gombászni lemaradt sporttársakat, hanem lekanyarodtunk a Csepegő-kő felé. Az erdőből kiérve széles mező mellett vezetett az út, a déli verőfényben elláttunk egészen a Mecsekig. Aztán a virágokkal borított rétet felváltotta a merészen ereszkedő domboldal, ahol az erdőben kialakított lépcsősor segítette a haladást egészen a mészkőképződmény előtti tisztásig.
Az ott messze a Mecsek
Rég jártam ott, de annyira rég, hogy akkor még éppen csak csírája létezett a most már viruló kistótvárosi gazdaságnak. A kőből mindenesetre ugyanúgy csordogál a víz, és ugyanúgy képződnek apró cseppkövek is az oldalában. Kedvenc páfrányfajtám, a gím szépen tenyészik a köves oldalban, jól le is fényképeztem (megint).
Alig látszik, de csepeg
Miután mindenki kifotózkodta magát, folytattuk a túrát Gálosfa felé. Ketten kissé elhagytuk a társaságot felfelé kapaszkodva az erdőszélen, de újra összetalálkoztunk kissé odébb, már újra a kék sávon haladva.
Az ott bent a Csepegő-kő
A Szamár-domb - mondhatni - hozta a formáját, egy centivel se lett lankásabb, mióta vagy egy éve utoljára arra jártam. Szép lassan, óvatosan learaszoltunk rajta, és az aljából - a Surján-patakon átkelve - már nem volt messze a falu.
Ildi előrelátásának és gondos szervezésének köszönhetően a busz indulásáig hátralevő időt a gálosfai műemlék templomban tölthettük (ami egyébként zárva lett volna), ahol a szemünk mellett az agyunk is kapott információt - a gondnok lelkes "idegenvezetésének" köszönhetően. A legérdekesebbnek a "tokos Máriákat" találtam - és a történetüket -, addig sosem láttam még ilyet.
Mire a templom történetének végére értünk, siethettünk a buszra, nehogy lemaradjunk róla. Teljessé vált újra a csapat, és kényelmesen utazva, együtt értünk vissza a városba - majd' egy óra múlva...
Táv: 16,4 km
Fotóalbumért ide kattints!