Rendhagyó idők, rendhagyó szervezés - pontőrök és tömeg nélküli "teljesítménytúrán" voltam tegnap a Balaton közelében.
Azért csak idézőjeles teljesítménytúra, mert nem volt szintidő. Nem is bántam, csodás napsütésben, néha feltámadó szélben, a sarjadó erdő mézes illatában gyalogoltunk, remélve, hogy a beígért eső elmarad.
A túra Szőlősgyörökről indult, az iskola biciklitárolójában kialakított rajthelyről. Mi készültünk, és előre kinyomtattuk az igazolólapot, de a szervezők gondoltak azokra is, akik ezt nem tudták vagy elfelejtették megtenni - a csokis doboz mellett egy kupacnyi ig.lap is pihent az asztalon. Felírtuk a QR-kódot a papírunkra, aztán összecihelődtünk és nekivágtunk a túrának.
A faluban érintettük a túrának nevet adó Göre bíró szobrát - sajna, a fotó nem sikerült róla, de aki meg szeretné nézni, az (menjen el Györökre) itt megteheti.
A falut a Szent Anna-szobrot közrefogó utaknál jobbra térve hagytuk el, az első emelkedőn felkapaszkodva a szőlőskertek közé. Mindjárt ízelítőt is kaptunk a porból, amely az utakat borítja errefelé - bizony, nem fukarkodott vele a természet, jutott belőle bőven egész nap.
Ahogy haladtunk a kertek között, balról egyre jobban kinyílt a táj, és egyre többet láttunk a Balatonból, az északi hegyekből. Mire a Landordra értünk, beláttuk az egész medencét, szemben a Badacsonyt, balról a fonyódi hegyeket. Kerestük a helyet, ahonnan szép és még szebb képeket készíthetünk, de ha tudtuk volna, hogy később erre sokkal jobb lehetőségünk lesz, nem aggódunk annyit a belógó villanyvezetékek miatt.
Délnek kanyarodtunk, felfelé a hegyre. Csupasz falú horhóban gyalogolva értünk fel az útra, melynek végpontja számunkra az egészen frissnek látszó kilátó és játszótér volt. Egyre több kirándulóval találkoztunk, mire végeztünk az ebédszünettel, megtelt a hely nézelődőkkel. Elfelé még kipróbáltuk a hintát, aztán meg sem álltunk a lellei Kiscsárdáig, mely a következő ellenőrzőpont volt.
No és itt történt, hogy baleset érte a fényképezőgépemet. Leesett, letört az objektívről két pöcök, meg a gyűrű. A masina nem tudta visszahúzni az objektívet, kénytelen voltam eltenni és lemondani a vele való fotózásról. Majd a szaki megjavítja - remélem...
Tettünk egy kis kitérőt a Szent Donát-kápolnához, épp csak odasétáltunk meg vissza, és már kanyarodtunk is a hegytető felé, hogy folytassuk utunkat. A gyaloglást aztán hamarosan megszakítottuk - az útba eső játszótéren nem hagyhattuk ki a hintázást, néhány percre újra gyerekek lehettünk.
A piros ház fedőnevű e.p.-ig végig a sárga úton mentünk, mint Dorothy. Leginkább erdőben, behulló fénypászmák között, de a csupasz hegytetőn módunk nyílt elnézni dél felé is, a somogyi dombokra. A piros háznál ismét tartottunk egy kis pihenőt, váltottunk néhány szót a közben odaérkezett szervezőkkel.
Gyugyra egy másik horhón át jutottunk el, melyből kikanyarodva az Örökkévalóság Parkjának kapuja előtt találtuk magunkat. Természetesen nyitva volt, mi pedig bementünk.
Csöndes hely, igényes építményekkel, az emlékezés és tiszteletadás megannyi jelével: szépen kialakított urnafal, kőbe vésett kotta, emléktábla a falu hőseinek és jelentős személyiségeinek. A temető mellett magasodó kilátóból pedig jól ismert dallam csendült fel, ahogy a közelébe ért valaki. Megpróbáltam felvenni, de nem mondanám, hogy sikerült.
Továbbgyalogolva az Árpád-kori templom mellett értünk ki az utcából. Néhány éve, amikor erre jártam, I. Izsép szobra mintha még nem állt volna ott, de persze lehet, hogy rosszul emlékszem... Itt is eltöltöttünk néhány percet nézelődéssel és fotózással, mielőtt a nagyjainknak szentelt oszlopsor mellett leballagtunk volna a faluba.
Innen már nem volt messze a cél - de persze nem a rövidebb úton jutottunk vissza Szőlősgyörökre, hanem felkanyarodtunk a két település között emelkedő dombra, ahol az utolsó e.p.-nél, a Göre-kilátónál még vetettünk egy (két, három) pillantást a Balatonra és a túlnan emelkedő hegyekre, beszélgettünk kicsit a pontőrrel, a kiírás szerint Gárdonyi dédunokájával, bár be kell vallanom, hogy nem mutatkoztunk be egymásnak...
A diófáson átvágva leereszkedtünk a faluba, és hipp-hopp, már ott is voltunk az iskolánál. Egy utolsó kódírás, búcsúpillantás a sakktáblára és a játszótérre, aztán visszaültünk a kocsiba és búcsút vettünk Szőlősgyöröktől, a Balatontól.
Kellemes nap volt, bár a hosszú, poros szakaszt - melyen hirtelen portölcsérek szórtak ránk homokesőt - jó lenne kiváltani egy szebb, szilárdabb talajú útvonallal.
Köszönet a szervezőknek a bőkezű juttatásokért, az embermentes ellenőrzőpontokért. Talán jövőre már ők állhatnak ott a QR-kódok helyén...
Fotók az albumban.
Táv (mért): 24 km, szint: 443 m
Teljesítési idő (bár nem számít): 6 óra
Szervező: Evangélikus Iskola, Szőlősgyörök