Augusztus első vasárnapján a Balaton túlsó oldalán, a Balaton-felvidéken túráztunk. Alsóörsről indulva tettem meg 25 km-t, árnyas erdők,learatott mezők és napos ligetek között. A reggeli hűvös időt gyorsan felváltotta a tikkasztó nyári meleg, úgyhogy nem is fáztam sokáig.
A Csákány-hegyig ismerős volt az út, tavaly ősszel jártam arra utoljára, amikor a Balaton-felvidéki Kéken gyalogoltunk végig az egyesülettel. Csak most minden zöld volt – már, ahol volt zöld –, kevésbé volt párás a levegő, és Alsóörs végén a nyírfa nem őszi sárga volt, hanem nyári zöld. A Balatonra pedig szép, tiszta kilátás nyílt, nem nehezítette a gyönyörködést pára. Még a tihanyi apátság épületét is egész jól ki lehetett venni a hegytetőről.
Csákány-hegy után kövekkel borított úton értem le a hegy aljába, ahonnan könnyű utam volt a nosztori élményparkig, amely első ránézésre néptelennek látszott. Aztán, ahogy odaértem a bejárathoz, kerülgetnem kellett a parkoló autókat, hogy az országútra jussak. Az átkelés nem volt veszélytelen – elég nagy volt a forgalom –, de azért sikerült átszaladnom egy lassabban érkező autó előtt.
A zöld, majd a piros kereszt jelzésen könnyű utam volt, se komolyabb emelkedő, se érdekes látnivaló nem zavarta a szinte-mozgásos meditációt, amin a gyaloglás alatt átestem. Csak mentem, néztem ki a fejemből, kergettem a lepkéket – nagy nehezen sikerült lencsevégre kapnom pár szemes feketelepkét –, örültem a gyönyörű fáknak. Ez az állapot egészen a Veszprémfajsz előtti pihenőhelyig tartott, ahol pár percre behúzódtam az esőbeálló teteje alá, az árnyékba, és kifújtam magam.
Onnan már nem volt messze a következő ellenőrzőpont, amit majdnem kihagytam, mert az úttól kicsit távolabb várta a turistahadat a sok finomsággal felszerelkezett pontőrség. Még jó, hogy rám fütyültek, így időben oda tudtam kanyarodni hozzájuk. A pecsét mellett kaptam egy kis cukorpótlót meg vidám beszélgetést is. Innen – az országúton való átkelés után – felfelé vitt az út, köveken kapaszkodtam felfelé, egészen a Kálvária-hegy tetejéig. Ez volt az egyetlen hely, ahol hosszabb ideig megálltam (a pihenőnél tényleg csak pár percet időztem korábban), és a csodás panorámában gyönyörködve fogyasztottam el zabszeletből és paradicsomból álló ebédemet (nem volt kedvem szendvicsezni, na).
Ebéd után megnéztem a kálváriát és a három keresztet elölről-hátulról, meg a hegyeket messze távol, és a Veszprémfajsz szélén tett kanyarral hamarosan már a borókásban gyalogoltam a Király-kút felé.
Örültem az árnyas erdőnek, de kibírtam a széles, kopár, néhány fával tarkított réten át vezető szakaszt is. Végül is, nem volt 40 fok… A vízbázist jelző táblánál reménykedve kanyarodtam jobbra, és nem is csalódtam: újra zöldellő fák alatt vitt az út. Bánatomra, a Király-kútból egy csepp víz se csordogált, száraz, sekély medrén átkelve folytattam az utat a bélyegzés után délnek. (Valahol ott akadt ki megint az útrögzítés, csak pár tíz méter után vettem észre és kapcsolta vissza.) Arrafelé megszaporodtak a kirándulók, családok, baráti társaságok, bringások jöttek szembe és ballagtak előttem (jó, a bringások nem ballagtak. A csengőt viszont már rég feltalálták…).
Az ösvény a kiszáradt patak mellett futott, egészen addig, míg el nem érte a Lovasi-sédet, amiben volt víz! Nem sok, de azért biztatóan csörgedezett, az út mellett kókadozó bokrok ellentéteként. Már nem volt messze Lovas, melynek református templomát a másik oldaláról is megnézhettem, miközben elmentem mellette (és lefotóztam a különös kis piros autót előtte). Az út mellett, egy kerítésnél üldögélve társaimmal találkoztam (a rövidebb távon indultak), de nem maradtam ott velük a buszunkra várni, besétáltam Alsóörsre a napfényes aszfaltút szélén (meg a járdán, ahol volt). A falu fölött jól látszott a hegy tetején pompázó kilátó, ahová anno felmásztunk már.
A célban átvettem az emléklapot és a jelvényt, és hazainduláselőtt még elfogyasztottam egy jó hideg üdítőt a többiekkel a közeli kocsmában (vagy mi is az, szemben a sportcsarnokkal).
A szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy különösebb gond nélkül végig lehessen menni az útvonalon: a kritikus pontokon szalagozással jelölték, hogy merre van az arra, az ellenőrzőpontokon pedig frissítővel, jó szóval és mosollyalfogadtak mindenkit. Példaszerű szervezés, szép útvonal, teljesíthető táv és nehézség. Talán megyek jövőre is...
A túra időpontja: 2022. 08. 07.
Táv: 24,35 km, szint: 403 m
Teljesítési idő: 5 óra 19 perc
A fotóalbumot itt találod.