Ahogy korábban beharangoztam, eljöttem kicsit túrázni Sopronba.
Panoráma a Károly-kilátóból
A tegnapi rövid séta után (Ciklámen tanösvény kezdeti szakasza - Károly-kilátó - szállás) ma hosszabb útra vállalkoztam. Az eleje megegyezett a tegnapival, de most nem másztam fel a kilátóba, hanem tovább gyalogoltam a tanösvényen.
A Hét-bükkfa után már - egy futót és a kutyusát kivéve - egy lélekkel sem találkoztam, egészen a túra végéig. Talán van köztetek, aki szintén szeret egyedül túrázni, ő tudja, micsoda szabadság az! Aki meg nem, az próbálja ki egyszer. De nehogy azt higgyétek, hogy olyankor az ember lánya mindenféle magvas gondolatot forgat a fejében! Csudát! Csak mentem, láttam, hallgattam és szagoltam, lehajoltam a ciklámenekhez és egyéb nyitvatermőkhöz egy-egy fotó erejéig, mélyen beszívtam a fenyőgyanta, az avar és az erdő illatát, hallgattam a madarakat és a fák tücskeit - a kabócákat. Ha meg is fordult a fejemben valami kósza gondolat, gyorsan elűztem - és ki tudja, miért, egyfolytában az "Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő" kezdetű nóta zsongott agytekervényeim között...
Mivel nem teljesítménytúrát rendeztem magamnak, nyugodtan leereszkedhettem az útba eső - vagy nem eső - forrásokhoz, felmászhattam a Várhely-kilátóba (ahol csak úgy süvített a szél, a kilátást pedig pára árnyalta), és elolvashattam az összes tájékoztató táblát. Volt belőlük bőven.
A Várhely-kilátó alatt, az út mellett látványos és kissé megborzongató rekonstrukcióval hívják fel a figyelmet a korábban itt élt vaskori kultúrára. A halomsírból a múlt hűvös lehelete árad, a sötétség régvolt szertartásokról mesél...
Az útvonalnak Sopronbánfalva szélén volt vége, s mivel valahogy vissza is kellett jönnöm Sopronba, elkanyarodtam a Tolvaj-árok felé. Ehhez kellett egy kicsit gyalogolnom az út szélén, míg el nem értem az erdőbe bújó kék kereszt jelzést. Az árok mellett szintén tanösvény vezet, bár nem a teljes hosszán. A patakot követő utacska mellett látványos kőfal mutatja meg magát, a mederben palalapokon folyik át a víz. Keskeny, szinte szurdokszerű völgy ez, összehajló fáin alig bújik át a napsugár. Csend volt, a nyári hőség ide nem ért el. Csak a mindenütt virgoncan cirkáló apró bogarak szegődtek társamul, hogy alig győztem elhessegetni őket az arcom elől... Vadregényes, geológusoknak kifejezetten ajánlott hely, nagyon tetszett!
(Sajna, ellopta a GPS-jelet, így egy kis "megszakadás" után külön rögzítettem az árok utáni útvonalat.)
Néha megálltam egy kis faölelgetésre is...
A Tolvaj-árkot keleti irányban hagytam el, továbbra is a kék kereszten haladva. Az árokból kivezető meredek járat mellett gondos kezek kötelet hurkoltak a fákra, hogy a láb helyett legalább a túrázó keze találjon egy kis kapaszkodót.
Páfrányokal szegélyezett, kevesebb bakancs taposta úton ballagtam tovább. Hamarosan fenyőerdőbe értem, ahol a fák alsó méterei csupaszon nyúltak az ég felé. Apró virágú harangvirágokat, rég kidőlt, mohával benőtt fatörzseket hagytam magam mögött. Az út szélén előbb két, fiatalon összenőtt, egymást azóta se eresztő bükk, később magányosan álló, széles koronájú tölgy vonta magára a figyelmemet. Szeretem-fa mindkettő...
Újra érintettem a Hét-bükkfát, elértem a kalandparkig, ahonnan - kihagyva a Károly-kilátót - a Dalos-hegy felé fordultam, tovább a kék kereszten. Enyhe ereszkedő után enyhe emelkedőn vitt az út, keresztezve egy újabb mountainbike-pályát, és úgy elbámészkodtam, hogy későn ocsúdtam - az őz, amely kiugrott elém az ösvényre, már el is inalt...
Az Altdörfer-emlékműnél megpróbáltam kilesni az ég felé törő fák között a városra (nem jártam sok sikerrel), aztán leereszkedtem kiindulási pontomhoz, a Lővér Hotelhez. Innen már szinte csukott szemmel is visszataláltam volna a szállásra, de inkább nem próbáltam meg...
Páfrányokal szegélyezett, kevesebb bakancs taposta úton ballagtam tovább. Hamarosan fenyőerdőbe értem, ahol a fák alsó méterei csupaszon nyúltak az ég felé. Apró virágú harangvirágokat, rég kidőlt, mohával benőtt fatörzseket hagytam magam mögött. Az út szélén előbb két, fiatalon összenőtt, egymást azóta se eresztő bükk, később magányosan álló, széles koronájú tölgy vonta magára a figyelmemet. Szeretem-fa mindkettő...
Újra érintettem a Hét-bükkfát, elértem a kalandparkig, ahonnan - kihagyva a Károly-kilátót - a Dalos-hegy felé fordultam, tovább a kék kereszten. Enyhe ereszkedő után enyhe emelkedőn vitt az út, keresztezve egy újabb mountainbike-pályát, és úgy elbámészkodtam, hogy későn ocsúdtam - az őz, amely kiugrott elém az ösvényre, már el is inalt...
Az Altdörfer-emlékműnél megpróbáltam kilesni az ég felé törő fák között a városra (nem jártam sok sikerrel), aztán leereszkedtem kiindulási pontomhoz, a Lővér Hotelhez. Innen már szinte csukott szemmel is visszataláltam volna a szállásra, de inkább nem próbáltam meg...
A Ciklámen-tanösvényen
A Tolvaj-árokban
A Tolvaj-ároktól az Alsólővérekig
(További képeket ide kattintva találsz.)