(Hosszú bejegyzés következik.)
1. nap (szerda): Siroktól Szarvaskőig
Az Északi-Középhegység még mindig messze van, de rendületlenül megyünk – amíg végig nem járjuk (újra) a Kéket. Május első hetében egészen Sirokig gurultunk, hogy ott csatlakozzunk a (leginkább) Pestről érkezett túratársakhoz.
Megint olyan öt nap várt rám, olyan túra, ami tele lesz emlékekkel. Az akkor is ilyen volt-e, amikor anno először erre jártam, a hogy is volt akkor és a most miért nincs itt-jellegű gondolatfoszlányok végig ott zümmögtek a fejemben, legtöbbször sikertelenül stimulálva az emlékező idegsejtjeimet. Hol vannak már azok az idők, hol van az a táj! Némely hegytetőn azóta felnőttek a fák, hogy ki se lehet látni tőlük, a siroki várat felújították – annak idején csak úgy felmásztunk, körbejártuk a maradványokat, nem volt se pénztár, se belépő, se ajándékbolt alatta. Akkor még „csak” a történelem szele lengedezett körülötte, most már a pénz szaga...
Több helyen készült csoportkép, az elsőt a Barát és Apácasziklánál készítette rólunk Tamás. Mondanom sem kell, hogy bármerre néztünk, bármikor az öt nap során, csodát láttunk: Sirok fölött, a Törökasztaltól visszanézve a várra vagy az út végén, a szarvaskői kilátóból kitekintve végre-zöld erdőkkel borított hegyeket, tágas réteket, alattunk a falvakkal. Már arrafelé is nyiladoznak a kosborok, tömegével virul a kutyatej (valamelyik), és a Szarvaskő fölötti szívatós, kék háromszöggel jelölt lejtőn – melyen igencsak lassan, óvatosan botorkáltunk le – lednekek lilulnak.
A több napra jósolt esőből délután kaptunk ízelítőt, épp csak annyit, hogy összevizezzük magunkat kb. két és fél óra alatt. Mire a Vodafone-kilátóból lelépcsőztünk és óvatosan lecsúszkáltunk Szarvaskő felé, el is állt. A következő napokban, a túra további szakaszain száraz utakon lábaltunk át.
Táv: 20 km, szint: kb. 470 m
2. nap: Szarvaskőtől Bélapátfalváig
Szarvaskő egykori váráról gyönyörű kilátás nyílt a falura és a tegnap megmászott kilátóra. Utána a kilátásban még kétszer gyönyörködhettünk (és fotózhattuk szét magunkat) a hegytető kilátópontjairól. A Kis-hegyen először láttam fürtös kőtörőfüvet, az erdőben pedig, az ösvény mellett tömegével nyílott a gyöngyvirág.
Az útvonal kellemes erdőkben, kényelmes ösvényeken vezetett, kisebb emelkedőkkel tarkítva. A legnagyobbat már a vármaradványhoz felmászva letudtuk… A vadvirágokat a már előző nap is látott tavaszi lednek, a rengeteg hagymás fogasír, a magasra nyújtózó tavaszi kankalinok hada képviselte. Meg még több más, amiket szinte észre se vettem, annyira megszoktam őket (aggófű pl.).
Ebédszünetet a Gilitka-kápolnánál iktattunk be, amely közelében friss vizű forrást találtunk, az út mellett pedig fonnyadásnak indult kónya vicsorgókat (meglepő volt ott találkozni velük, mifelénk már március végére elnyílott az összes). A kápolna előtt csordogáló patakot mocsári boglárkaszőnyeg szegélyezte, csak, hogy legyen még mit fotózni.
Az út második felébe is belefért még néhány emelkedő, bélyegeztünk a Telekessy vendégháznál, aztán meg sem álltunk a bélapátfalvai apátságig. A csapat addigra meglehetősen szétszakadt, ketten maradtunk az élen Tamással, a többiek az új utat választva (az apátság felújítása miatt elterelték a kéket, de minket ez nem zavart) gyalogoltak be a faluba. Mivel jól körbekerítették az apátság épületét, csak kívülről tudtam nem túl előnyös fotókat készíteni róla, bemenni pedig egyáltalán nem lehetett. Onnan már nem volt messze a falu, ahová a legvidámabb pontján, a temetőnél értünk be...
Táv: 13,5 km, a szint 450 m körül volt.
3. nap: Bélapátfalváról Bánkútra
A mai volt a túránk leghosszabb és legnehezebb napja. Eleinte kellemes szakaszon gyalogoltunk - a falu melletti tóig -, majd lassan emelkedő, széles úton haladtunk. Magunk mögött hagytuk a lépcsőzetesre bányászott Bél-követ, és a lassan emelkedő úton felkapaszkodtunk a Katonasírokig. (Meglepően sok katonasír van a Bükkben.)
Tartottunk egy kis pihenőt, majd még magasabbra másztunk fel a meredek úton, míg el nem értünk az Őr-kőig. A hegytetőre csak négyen másztunk fel - a kilátás bőven megérte a plusz emelkedőt. Elláttunk a Kékesig, az út mellett pedig pirosló hunyorok érlelték a termésüket. A messzelátásban gyönyörködve ebédeltünk meg, és mire leereszkedtünk a kékre, a többiek is odaértek és már csak a sor végét láttuk.
A következő érdekes pont - egy kis lejtő és újabb emelkedő után - a Cserepes-kő barlangja volt, ahol bélyegeznünk is kellett. A barlang az egyik menedékhely a Bükk 4 ilyen jellegű helye közül: benne kis kályha, polc, fekhelynek alkalmas deszkapriccsek várják a vándort.
Innen még egy csúcsra fel kellett kapaszkodnunk, utunk legmagasabb pontjára, a 949 méteren álló Tar-kőre.
Ezután egy csúszós kövekkel szórt ösvényen ereszkedtünk lejjebb, és az utolsó, kb. 7 km-t aránylag kényelmes, részben aszfaltozott úton tettük meg. Mellettünk mély töbrök, kankalinnal teleszórt rétek maradtak el. Egy helyen még hóvirágot is találtam.
Végre, 24 km és kb. 1000 méter szint után, fél 5-re értünk Bánkútra. Abban a turistaházban szálltunk meg, ahol egyszer, sok-sok éve már aludtunk, bár akkor még máshogy nézett ki a ház és más volt a társaság is...
4. nap: Bánkúttól Dédestapolcsányig
Könnyű nap, kényelmes utakon, ösvényeken. Már reggel látszott – szombat volt –, hogy a kirándulók lényegesen nagyobb számban fognak szembejönni, mint az előző napokon. Csodás idő volt, kellemes levegő és persze, a tájra se lehetett panasz.
A Vásárhely-kőnél, ahol megálltunk megcsodálni a kilátást, hirtelen olyan sokan lettek körülöttünk, hogy alig tudtam rendesen fotózni. Odébb, a dédesi vár romjánál, ahová tettünk egy kis kitérőt, mert egyébként kívül esik a kék túra útvonalán, gyöngyvirágtenger takarta a talajt, és sokfelé nyílott már a salamonpecsét és valamelyik bangita is.
A Baróc-patakig, ahol az út élesen visszakanyarodott Mályinka felé, a többiekkel együtt mentem. Onnan viszont kicsit előresiettem – jólesett egyedül lenni néhány kilométeren át, romantikus ösvényeken, sziklafalak árnyékában.
Mályinkán, ahol rövid ebédszünetet akartam tartani bélyegzés után, beért a csapat, és együtt pihentünk egy félórácskát.
Dédestapolcsányig az országúton ballagtunk, a falu túlsó végén lévő szállásig pedig még 2-3 km aszfalton és betonjárdán kellett átküzdenünk magunkat - nem esett jól a talpamnak. De legalább az estét kellemes beszélgetéssel és evéssel-ivással, majd a tízünket befogadó nekézsenyi vendégházban römipartival töltöttük el.
Táv: 15,9 km, szint: kb. 190 m
5. nap: Dédestapolcsány – Putnok
Az utolsó nap a Bükkben. Dédes után, a hosszan elnyúló, festői upponyi víztározó mellett elhaladva felmásztunk az egykori Festékbányához. Érintettük a megszűnt szalamandra tanösvényt is, amiből leginkább csak a táblája maradt meg, majd az aszfaltos úton beértünk Upponyba.
A tűző napon, a naptárhoz nem illő melegben álltunk meg bélyegezni a falu északi végén lévő elágazásnál (helyes kis tacsi ugrált a kerítés mellett simiért kuncsorogva), aztán a helységet elhagyva, folyamatosan egyre magasabbra törve jutottunk fel a Három-kői kilátóponthoz. A csodás panoráma mellett - alattunk az imént elhagyott falu - tartottunk ebédszünetet, a sziklákon ücsörögve. Mellettem egy kis zöld gyík szaladt ki a kövek közül, és bemenekült az avarba. A sziklák között valami sárga virág és rózsaszín szurokszegfű nőtt, a fák aljában bolynyi hangya nyüzsgött. Idilli hely pihenésre.
Innen egy darabig árnyas erdőben, a gerincen gyalogoltunk tovább, míg meg nem kezdtük az ereszkedést Putnok felé. A széles dűlőút mellett egy helyen utolsó szálig kivágták a fenyvest, nem is túl régen. Mellette fiatal fákkal teli erdőrészt pucoltak ki kopárra – nekem hiányzott alóluk az aljnövényzet.
Amint leértünk a célba vivő műúthoz, megálltunk, hogy bevárjuk a csapat másik felét. Na, itt vettem észre, hogy leállt az útvonal-rögzítés és kezdhettem elölről az utolsó 3,5 kilométeren...
Amit szívesen kihagytam volna. Aszfalt, tűző nap, nyári meleg. Nem fáztam. Hogy minél előbb beérjek a célba, kicsit előrementem. A Sajó hídján elbámészkodtam kicsit, majd egy utolsó bélyegzés következett a putnoki vasútállomáson, búcsúzkodás, és már gurultunk is hazafelé.
Viszlát, Bükk, megyek még!
Táv: 18,5 km, szint: kb. 450 m
(Teljes fotóalbum itt!)