Tegnap este elmentem fülemüledalt hallgatni. Az MME Kaposvári Helyi Csoport szervezésében, Németh Ildikó vezetésével tettünk egy kört Szarkavár alatt: meglátogattuk a Somssichok mauzóleumát, aztán visszatértünk a Kapos partjára, és miközben a sok-sok érdekességet hallgattuk Ilditől, figyeltük a madarakat. Nem voltunk sokan, de legalább nagy zajt sem csaptunk, miközben a melegen sütő Nap alatt ballagtunk keletnek a folyó mellett.
A mauzóleum
Egy távoli fa csúcsán dolmányos varjú üldögélt, a parti nád között nádirigó énekelt - annyira magába feledkezett, hogy egészen közel tudtunk menni hozzá.
A kis nótafa
A víz fölött szitakötők röpködtek, engem pedig lelkesen kóstolgattak a szúnyogok...
Végre elértük az első fülemüle rejtekét, és nagy szerencsénkre meg is ajándékozott a - néha elhallgató, majd újra felcsendülő - dalával. Üldögéltünk a dombocska oldalában, az út mellett, igyekeztünk még inkább csendben maradni és füleltünk. Amikor pedig úgy tűnt, hogy dalnokunk aznapra befejezte a csábítást, felkerekedtünk és visszakanyarodtunk nyugat felé.
A Kapos partján
Néhány száz méterrel arrébb "várt" minket a másik csalogány, aminek jóval közelebbről hallhattuk a dalát. Sajna, a forgalom túl közel dübörgött a dűlőúthoz, ahol álltunk, ezért nem tudtuk maradéktalanul élvezni az előadását. Pedig de szép volt!...
A közeli facsoportot pedig őszapók szállták meg, kedves kis füttyögésükkel megállásra késztettek. Nem láttam ugyan egyiküket sem (kis szégyenlősök), de mosolyt csaltak az arcomra.
Utunkat ott fejeztük be, ahol elkezdtük. A nap már lefelé ballagott nyugaton, egy-két feketerigó még dalolva röpdösött az útszéli fák között, a szúnyogok pedig utolsókat haraptak belém, míg be nem szálltam a kocsiba...
Színes felhős naplemente
Kellemes csaknem két és fél óra volt, hálás köszönet érte Ildinek! Remélem, jövőre sem fogja semmi gátolni, hogy újabb fülemülés területet barangoljunk be és hallgathassuk ennek a külsejében jellegtelen, de torkában gazdag madárnak az énekét.